Világszemlélet

Műfaj: Vers

Le kéne írnom, meg kéne látnom,
át kéne látnom és egy kicsit
meg is kéne zaboláznom.
Bennem utukat nem találó,
fura molylepkéket, kik fürgék
és kicsit sem veszélyesek.

Másképp épül fel minden,
nem úgy látunk, ahogy Valaki minket.
Kanyarok vezetnek csupa negatívba,
és nem vezet út egyáltalán vissza.
Futunk végkimerülésig, nincs megállj
majd csak mikor jön, a titokzatos halál.
Elrohanunk a színes élet felett,
nem látunk csak fekete-fehéret.
Nem törődve csak hogy kihúzzuk valahogy,
gürcölünk és rohadunk, szüntelen folytatott
Monoton munkában, amit adott alád a sors,
s ki is veheti ha véletlen talán elgondolkodsz:
Mi lenne ha...? Milyen lenne ha...?
és a sok ,,ha" ki is nevet: ,,hahaha"!
Erre tanít nem? Sosem láthatsz szépet...
Neked ebben az egyben ez jutott,
ha tetszik ha nem el kell fogadnod.
Hát ezt kellene végig csinálni,
ragyogó lelkeket megrongálni...
Pusztuljon a csoda, s az ocsmány,
zsarnok meg nőjön nagyra.
Úgy van...erre tanít és bele lök,
elfogadja sok tehetetlen ütődött.
Lerombol egy színvonalat,
minek létezése elporlad titokban.

Elfelejti mindenki...

Rohannak a látszat után és elkapják,
akkor talán rájönnek, semmi csupán.
Egy buborék, ami szép színekben látszó,
de érinthetetlen, elillanó, csöndes utazó.
Hát ilyen amit ma kergetnek,
s azt hiszik, el is érhetnek.
Csakhogy nem húzzák el előlük a függönyt,
így aztán még jó sokáig dünnyög.
Elfelejt ma már mindenki,
s még azt mondják: ez a jó, ezt kell élni.

Új alkotás feltöltése