"Szabad a szó"

Műfaj: Slam poetry

„Szabad a szó”
Felírták a híd alá
A magányos hajnali cigizőnek.
Az megjegyzi persze, inspirálja őt,
S felfirkantja a pad sarkába
Csak magának, hogy senki se lássa
Hogy neki szabad
A Szó.
Hogy neki szólni szabad.
S ennek él, kiengedi minden
Rég elfojtott gondolatát,
Bírál, megsért szabadon,
S a szabad szó neki hatalom,
Gondolván: „kölcsönkenyér visszajár
S a kimondott szó visszazár
A lelkiismeret börtönébe,
De azért kimondom persze,
Még akkor is, ha ez nem Én vagyok,
Társadalmi elvárás csupán,
Tehát azzá kell válnom.”
Büszke a szóra s nem fél a gondolattól,
Felszabadul ha kimondhatja,
Aztán megbánja persze
De már úgyis mindegy.
Aztán, évek múltán
Ránéz utoljára arra
A letörlődött ceruzafoltra
A pad szélén
Vagy az esőmosta, igénytelen graffitire
Reggel hatkor
S a vonatállomásról még egyszer visszatekint
A sípszó után, s
Elismétli magában útravalóul:
„Szabad a szó”...
Nekem. Szabad. Ez is.

A nagyváros idegen, hűvös.
Ritkán napsugártól bűvös,
S mintha szerethető is lenne, de valójában
Csak akkor válik otthonossá
Mikor végre kezében tartja AZT
A kávéfoltos reggeli újságot
A saját cikkével.
A címét tudjuk,
Nem írta át a híres mondatot,
Mely annyi időn át inspirálta,
Vagy inkább örvénylő spirállá formálta naiv lelkét.
Most azonban rá sem ismernénk a jelentésre.
Hamarabb az ellentétre
Mint arra, amit a graffitiban látott egykor,
Füstöt fújva remegő kézzel
Vagy a pad sarkába kapaszkodva,
Agresszíven, s ijedten egy kicsit,
S másra gondolt a vonaton is,
De méginkább mást jelentett a „szabad szó”
Amikor végigkopogott a nagyváros
Állomásától addig a tömbházig –
Amit otthonnak hazudott újabban,
De mostmár nem önző magány
Vagy álarc a Szabad Szó.
Már nem menekülés
Egyedüllétből egyedüllétbe,
Kiszolgáltatottságból látszólagos biztonságba,
Már nem bírálat vagy sajnálkozás az egész,
Hanem művészi önkifejezés,
De az igaz fajtából.
Ahol még a magány is szép,
S a szabad szó őszinte.
Nem védőburok
Vagy akasztóhurok
Ami csak arra jó, hogy védje az értéktelent és
Elfojtsa az értékest
S kalitkája legyen a szabadságnak.
Mostmár egy kettétört ceruzát jelent.
Rögzít minden eredetit
S halhatatlant
S bevallhatatlant.
Igaz, az egész cikk egy árnyalattal sem több a graffitinél.
Ez is csak értelmezés kérdése.



Új alkotás feltöltése