Benéztem a Pilvaxba

9. helyezett / Vers

1848. MO. Budapest.
Pilvax, gőzölgő kávé. Est.
Csekély, pislákoló fény, robbanni próbál,Másnap a deviáns lázadó slepp, egybeáll.
Táncol, lángol, feltör a fény,Körbe jár, rátalál mindenkire a lét.
Létezhetetlen szervezet, de él.
Progresszív emberek a szabadságért.
Petőfi, Vasvári, Jókai soroljam még?!A tömeg közepén állok.
Fekete-fehér képek állok, és várok.
Furcsa képek....
Még mindig várok, de mire várok.
Furcsa, a pillanat rend-, s szertelen.
Mégis oly rendszertelen.
S megpillantottam Petőfit.
Valami új dolgot láttam meg rajta."Carpe-Diem" ez volt az alkarjára varrva.
Bp-s snapback volt a fejébe tolva.
Pattintott egy pacsit nekünk,Az volt a clap, ahogy csattant a kezünk.
Felhők, gyülekeznek a felhők,Ezek meg bámulnak, igen ők.
Már nem félek, ha szétszed az élet,Mert ez méreg.
Magamat ezzel a kígyóval maratom,A harc kemény lesz, mint Marathon.

Új alkotás feltöltése

Slamszöveged a Pilvaxban összegyűlt márciusi ifjakat idézi, örömteljes, hogy egymáshoz közel hozza a két világot, a XIX. századnak ezt a fejezetét és a mát. Csak ezt nem lehet tudni, miért. Mi a hasonló a kettőben? Miért kéne most forradalmat csinálni, mi az, ami elviselhetetlen, rossz, elavult, amit meg kéne változtatni? Akkor ütne igazán, ha kiderülne!