Rajzért életet

Műfaj: Novella

Január 7.-én, egy csendes szerdai nap délelőttjén, fél tizenkettő környékén egy fekete autó gördült be a Charlie Hebdo párizsi szerkesztősége elé. Az autóból rövidesen 2 fekete ruhába öltözött, fegyverrel és golyóálló mellénnyel felszerelkezett középkorú férfi ugrott ki, majd fegyverüket megfélemlítésképpen a mellkasuk előtt tartva berontottak az épületbe. Belépve az előcsarnokba 2 takarítóval találkozták, akiktől megkérdezték hol található a szerkesztőség. A megszeppent alkalmazottak életüket féltve útba igazították a férfiakat, így megmenekülve, ám a 42 éves karbantartó már nem volt ilyen szerencsés. Ő volt a merénylet első áldozata. A 2 férfi ezután az emeletet célozta meg. A másodikon találkoztak a CoCo névre hallgató rajzolóval, aki észlelve a veszélyt megpróbálta a harmadikra irányítani a támadókat, viszont egy újabb alkalmazott megfenyegetése után a 2 férfi végül visszatalált hozzá. A fegyveresek nem lőtték le, csupán megfenyegették, melynek következtében Coco kinyitotta nekik az ajtót a kód beütésével.
A támadók időt nem vesztegetve berohantak a szerkesztőségbe, ahol a kollégák éppen értekezletet tartottak, és kegyelmet nem ismerve, a bosszúvágytól vezérelve kíméletlenül tüzelni kezdtek. Az első célpont a lap két kulcskarikaturistája, Wolinski és Cabut volt, akik azonnal életüket vesztették. A mészárlás alig 5 percig tartott, mialatt 10 embert megöltek és 11-et megsebesítettek. Coco egy asztal alá bújva, lesokkolva szemlélte az eseményeket, nem mert mozdulni, ezért segítséget se tudott hívni. A 2 férfi mészárlás közben az „Isten a legnagyobb” és a „megfizettek, mert sértegettétek a prófétát” mondatokat kiabálták. A lövöldözés végeztével a mészárolok elégedetten távoztak a helyszínről, maguk mögött hagyva az egymás hegyén-hátán fekvő holttesteket.
A túlélők a mészárolók támadását követően a tetőre menekültek menedéket keresve, néhányan az oszlopok és a fal mellé húzódva telefonjukkal rögzítették az utcán zajló elborzasztó eseményeket, közben remegő hangon kommentelve azokat.
A támadókra az épület előtt egy harmadik társuk által vezetett fekete autó várt, melybe az ajtón kilépve a 2 férfi azonnal be is ült, mialatt a harmadik személy kiszállva a járműből robogóra pattanva, sietősen elhagyta a helyszínt.
A 2 támadó pár méter autózást követően, körülbelül az utca közepénél, kiszállt kocsijából és fegyverüket célállásba állítva lőni kezdtek egy kiérkező rendőrautóra. Menekülés közben lövést váltottak egy kerékpáros rendőrrel ezt követően egy másik gyalogos járőrrel is, de szerencsére egyikük se szenvedett komolyabb sérülést, ellenben egy harmadik már megsebesített társukkal, akit a támadók futás közben fejbe lőttek. A férfi magatehetetlenül zuhant a földre, körülötte hamarosan vértócsa keletkezett, melynek nyomait a másnap bekövetkező eső mosta el.
A támadók mozdulatai tökéletesen tükrözték, hogy alapos kiképzést kaptak. A támadás alatt végig kidolgozott taktikát követtek; míg az egyik előre ment, a másik hátulról fedezte. Mindemellett lőszerkészletükre is gondos figyelmet fordítottak, nem lövöldöztek feleslegesen.
A mészárlás híre bejárta az egész várost és országot. A lakók rettegtek, a városban káosz uralkodott és a rendőrök száma is megkétszereződött. Kétségbeesett „miértek” szállingóztak mindenütt válaszokat keresve, viszont azokat aligha kaptak. Mindenfelé síró, rémült, lesokkolt állapotban lévő emberek, akik zavarodottan álltak a tragédia előtt. A mészárlást követően még hetekig ez volt a legfőbb beszédtéma a városlakók között. Beszéltek róla, mert féltek, s féltek, mert bármikor újra megtörténhet. A nyugtalanság szinte vágható volt a levegőben, és ezt se a miniszterelnök beszéde, se az eső nem oszlathatta el. Párizs örökre megbélyegeződött. Az Eiffel- torony fényűző vázára mocskos vér tapadt. A szólásszabadság vére.

20 halott. 21 sérült. Millió rettegő lakos. Zavartság, félelem, pánik. Párizsban a legmagasabb készültséget rendelték el. Az egész világot megrázta az eset. A második világháború óta nem történt ilyen súlyos támadás Franciaországban.
És hogy ennek a tragédiának, 20 ember halálának mi volt az indítéka? Egy karikatúra mellyel a lap tagjai az iszlám prófétát, Mohamedet gúnyolták ki. Egy rajz!
A vallás valóban egy olyan téma mellyel csak óvatosan szabad viccelődni és lehet, a Charlie Hebdo tagjai tényleg vétkesek egy bizonyos szinten, de ezért tényleg golyót érdemeltek? Valóban nem volt más módja annak, hogy megoldják az ügyet, csupán a véres bosszú? A tanulság az volna, hogy vigyázz miről és miképp nyilvánítasz véleményt, mert a végén egy golyóval a fejedben végzed? Őszintén, erről szólna a szólásszabadság? Csak addig van jogod a szabad vélemény formálásra, míg azzal mindenki egyet ért különben az életeddel fizetsz a szavaidért?

Új alkotás feltöltése