Látnoki rángás

Műfaj: Vers

Vetkőzd le.
Nem. Nekem nem mindegy, hogy mit.
Ne a divatnak megfelelő, korszerű ruháid.
Hanem irodalmi, mondatalkotási gátlásaid.
Önkívületi állapotban írj az előtted lévő tárgyról.
Belső monológgal kezdj el mesélni a világról.
Amit érzel önmagát megtalálja,
Ez az egyén víziójának formája.
Küzdj, hogy azt írd le, ami létezik elmédben,
És ne feledd, méltóságodban nincs semmi félelem.
Hidd el a szó, az érzés unottan elfolyik.
Közben elfelejted beváltani vágyaid.
Fogadd el Camus remekművét,
Abszurd ciklust tekintsd alapélményként.
Ne kezdj el a szavakon töprengeni,
Ami eszedbe jut, azt kell papírra vetni.
A társadalomról csak annyit.
Használd a szörny szinonimáit.
Mehet a fantom,lidérc,démon. Ez nem a Tóra.
Hadd lássa a világ milyen pontos képet festettél róla.
Legyél az elme szent őrültje,
Mint Proust, az idő öreg füvezője.
Nincs idő a költészetre,
Nézz bele saját életedbe.
Az órák, most megállnak,
A költői képek messze járnak.
Megzavar, megrémít az emberek viselkedése.
Ezzel nem vagy egyedül, semmi esetre se.
Ne fojtsd magadba véleményed éveken át,
Nincs szükség arra, hogy elnyerd a pápai tiarát.
Mocskolódás, csúnya beszéd átok és szitok.
Minél őrültebben fogalmazod, annál jobb.
És az olyan dolog, ami erkölcstelen?
Ne gondold, hogy az hiteltelen.
Te akkor is zseni vagy,
ha egy prűd ember elriad.
Itt nem lép érvénybe a ,,ne szólj szám,nem fáj fejem”.
Elméd végéből írj, szüntelen, végtelen.
Ha nagyot akarsz alkotni,
Nem lehetsz csupán egyvalaki.
Szabad szájú,szent,erkölcsös de,csapodár.
Rimbaud tollából: Én.-az mindig valaki más.



Új alkotás feltöltése