Hogyan szólj

Műfaj: Vers

Írhatnál úgy is, mintha ezt épp nem szonettnek szánnád,
Mintha fellengzősen vitézül az új stílust teremtenéd,
És nem csak azért, mert nyelvtanon a jambusok helyett
A pad alatt egy pornóújságot nyálaztál szét.
Írhatnál úgy is, mintha értenéd,
mert most hámoztad ki a Magyar Narancsból,
mint klorofil a fikuszodban, csak lila és kék fotont
nyelsz el megannyi szent parancsból.
Írhatsz úgy a reggeli hírek közben,
Olyan kábult, koffeines hévvel,
Mint szád szélére a tejhab, úgy a Magyar
sorsán alva szárad el.


Gondolatok a könyvtárban – kölcsönözz ki egyet,
IKEÁS állólámpád,- mint a szomszéd,-
Szavad, mint IKEÁS állólámpád, állítsd sarokba,
Már minálunk babám, nem szedik a meggyet,-
Inkább csak befőttsorokba.
„Ha mit mondasz, szebb a csöndnél,
Csakis akkor szólalj”,
Ne aggódj, hisz magyar honban ez alól
Évek óta kivétel a sóhaj.
A tiltott szavakat nádba suttogd,
Nyomtatott betűkkel neved írd a vízre,
Válts világot, vagy inkább pénzt,
Csak előtte kérvényezz, és legyél otthon tízre.


S miközben kötésen át a magyar nép híres sebe szivárog,
Álmodj egyet, hol a néni hetesbusz helyett
a Kádár-korról buszplakáton károg.
Hol tolladdal a szeleknek nem fordítasz hátat,
Ha áprilisban medredből kiöntesz,
A Margit-hídnál anyád szabjon gátat.
S ha egy nap majd arra ébredsz;
Túlharsog a lázas spleen-szimfónia,
Öledbe várt csoda, s szádra tapasz helyett
lágy pelyhekben hulljon
Az önirónia.


És mikor a padon ülve egy vasárnap majd
azon kapod magad,
Cikkedben a szecessziót és recessziót kevered,
Akkor, - ha lesz még benned szabad akarat,-
Noteszed a verebeknek olcsó magként,
És magadat a mókusok elé veted.
Vagy áporodott pocsolyában,
- ha még a fizika törvényének hihetek,
az anyag nem vész el, csak átalakul. Még mindig lehetsz
galambszarnak álcázott Anonymus-szigetek.

Új alkotás feltöltése