Szakad a kötél

Műfaj: Vers

Szakad a kötél, mi sorsomat húzza,
Megszűnik a szél is,mely hajómat fújja.
Eltűnik minden hang és minden zaj,
A jeges némaság a mélyben tart.

Itt senkin sem segít egy kéz,
Kopogó szemek tengere néz.
Várják dermedten az új napot,
De az valahol már a múltba fagyott.

Égető igazság ami álmomból felkelt,
Karmoló kételyek, mikre senki sem felelt.
Kihűlt testek, jeges szívek,
megnémult, elvakult hívek.

Hisznek még a holnapban,
büszkén mennek raboknak.
A csend lánca csörög a porban,
Reményt látnak a gyilkos borban.

Emeld tekinteted a világra,
Ne várj tétován hiába.
Méreggel teli kehelyben ázunk,
Fulladva egymás húsába vágunk.

Méreggel teli kehelyben ázva,
Fulladva, egymást meggyalázva.

Új alkotás feltöltése