Nem mindegy, hogy egyek vagyunk-e mind.

Műfaj: Esszé

Hogy mi nem mindegy? Nos Mi, nem.
Mi, akiknek a leginkább számítania kéne, hogy hol és hogyan élünk. Mi, akiknek már rég rá kellett volna jönnünk, hogy nekünk, fiataloknak meg kell szólalnunk. Nekünk, fiataloknak ki kell állnunk magunkért, a jövőnkért, a saját döntéseinkért.

Én utálom, hogy itt nekünk nincsenek jogaink. Utálom, hogy itt mi inkább ne foglalkozzunk a politikával, a szociális megszorításokkal, az oktatási reformokkal és a tragikus egészségügyi rendszerrel, mert az nem a mi dolgunk. Utálom, hogy megvető szempárok égetik a hátunkat, mikor az asztalra csapunk és úgy döntünk: Elég!

Hogy mi nem mindegy? Nos Ők sem.
Azok, akiket gazdasági bevándorlóknak nevezünk és nem kérünk belőlük. Azok sem, akik a rendszer áldozatává váltak, kifosztottak, megalázottak lettek. Azok is számítanak, akiket nem látunk nap, mint nap a televízióban vagy az újságokban, mert nem halljuk meg a hangjukat.

Az sem mindegy,hogy hány stadiont építenek az elfelejtett, le- nem- adózott milliókból és az sem mindegy, hogy megmondják melyik ország a barátunk és melyik nem. Nem mindegy, hogy az oktatásra szánt keretek csökkentése miatt végül mindenkinek tolmácsra lesz szüksége és nem mindegy az sem, hogy ’Európa’ vagy ’Vesszen Trianon’ visszhangzik a Kossuth téren.

Nekem mindegy, hogy milyen a bőröd színe vagy hogy milyen a vallásod. Mindegy, hogy milyen alapú a hitel a házadon és hogy mennyire érint a rezsicsökkentés vagy a devizahitel. Mindegy, hogy a szüleid piros vagy narancssárga színekben szurkolnak a választásokon. Mindegy, hogy határon túli vagy belüli vagy. Nem azért, mert nem érdekel. Azért, mert nem ebben mérem az értékedet.

Hogy mi nem mindegy még? Ez.
Hogy ez az én véleményem csupán. Hogy leírhatom. Hogy elolvasod, és talán meg is érted.

Új alkotás feltöltése