Túlerő

Műfaj: Vers

Félelem. Félelem élettől, haláltól.
És az annál azért néhány mértékkel kisebb dolgoktól is
Félelem.
Félelem tőled. Hogy holnap hogyan köszönsz majd. Hogy mire számítsak, mikor átlépem az iskola küszöbét.
Félelem, hogy át tudom-e lépni azt a küszöböt. Hogy fel bírok-e kelni aznap reggel, hogy el tudok-e aludni előtte éjjel.
Félelem, hogy mind kudarcba fullad – hogy nem bízok magamban. Hogy nem csak a zsebpénzem, de az önbecsülésem is elvetted valamelyik reggel.
Valamelyik reggel.
Valamelyik délben.
Valamelyik éjjel.
Valamelyik álmomban.
Valamelyikben, ami még megvan, és nem csak
Félelem.
Ezzel kelek, ezzel fekszel, ez... Ez vagy Te is. Félelem.
Félelem.
Félelem.
Félelem.
Menekülök.
Menekülök embertársaim elől.
Menekülök, de csak lassan, meg ne hallják lépteim neszét embertelen társaim.
Menekülök azoktól akik ugyanazok, mégis különbözőek. És menekülök akkor is, ha ezt hangosan kimondom.
Mert itt én vagyok az aki különböző.
Menekülök reggel, délben, éjjel, felkeléstől, elalvástól lejárt szavatosságú álmaimból.
Menekülök önmagam elől a sztereotípiákba, amikor reggel átlépem azt a rohadt küszöböt, és menekülnék akkor is, amikor kiráz a hideg a hangodtól, mert meghallom ahogy kiejted a nevem.
De akkor már késő. Akkor már csak
Menekülnék.
Menekülök viszont önmagam elől – de csakis miattad. A beszéd elől – de csakis a te kedvedért.
Menekülök, hogy meg ne halld, nekem is van hangom.
Meg ne halld, mert benned is felgyúl valami...
Félelem.
Menekülök.
Félelem.
Menekülök.
Félelem.
Menekült vagyok.
Félelem a lételemem.
Én vagyok az itt és most menekültje.
Te pedig a félelem itt és mostja.
És csak kergetőzünk.
De mi a fenéért vagy túlerőben?

Új alkotás feltöltése