Hazámból, az emberi világból

Műfaj: Slam poetry

A címen sokat gondolkodtam.
Egy polgár vallomása?
Vagy egy srác vallomása?
Esetleg: vallomás egy sráctól?
Egy ország gyűlölete a mából?
Vagy, csak innen szólva a hazából,
hazámból, az emberi világból.

Mintha életlen körfűrész vágna át testemen.
Úgy fáj, ha migráns szót említ a média.
Újra és újra húsomat falja,
a tv szitkozó szava.

Menj neki MIG-29-es!
Nem értem miért, hisz egyforma az RNS.
Fúj, fúj, migráns, menj és teregess!
Teregess ki te!
Mikor kettesben maradsz majd a saját bűzöddel.
A választ a szárítókötélnél találod,
és rájössz, ide csak szaglás kell.

Szaglás, látás, nyitás…
Az idegen befogadás,
hogy tudjam, a portámon meddig ás,
s leszek-e neki még hálás.

Vajon egy szilva mit érez, mikor csapolják a lelkét,
és tudja, az emberek őt isszák majd vigaszként.
Pedig lekvár is lehetne, a kenyér tetején.
És a cigány, kiben átkok útján találnak vigaszt?
Pedig ő is lehetne: részben az egész.

A zebra álmai csak kétszínűek lehetnek?
Lássunk tovább! Cellánk semmit sem jelenthet,
hisz bőrünk és vérünk: zárkánk rácsai csupán.
S ennek alapján ítélünk oly bután?

Vakok intézetében nincsen fény,
itt mindenki forma alapján vél.
Egy picinyke, pislákoló remény:
kapható-e szívek közti útlevél ?

Milyen volt először látni a Balatont?
(Kékjét, nagyságát, tükrének csillogását.)
Hasonlót érzek, mikor a szeretet ont,
rasszok közötti ellentétben hont.

Háború utópiáját látom magam előtt.
Obama, Merkel , ISIS egymásra lőtt.
De legyen néger, fehér, arab vagy kínai
az én szívem akkor is megmarad emberi.

Új alkotás feltöltése