Himn-sovinizmus

3. helyezett / Vers

Isten, áldjad meg a magyart,
de mért csak őt, apropó?
máshol is van derék ember,
köztünk is van naplopó.
A népemre kérni áldást
önző dolog, vagy nemes?
És ki ma az ellenségünk?
Védő kartól nyakleves?

Felsőbbrendünk okaiként
felhozzuk őseinket,
de ha másét nem becsüljük,
lehet, hogy ő se minket.
Közös, főleg magyar ősből,
magyar vérből tart izom,
s nem érzem: minden magyarral
egy családba tartozom.

Értünk ahhoz, hogy sikerünk
büszkén zengjük el együtt
s kell is ez, mert összetartá-
sunk már kicsit bepetyhüdt.
S egész eddig nem kérdezném:
„srácok, ne már… de ez mi?”
míg nem kezdjük saját magunk
mások fölé helyezni.

Ha más nyelvű individuum
tesz olyt, minek nincsen helye,
népe ellen árad az ál-
talánosítás csermelye.
E magunknak szentelt vízben
mért szeret a magyar ázni?
s én miért r ó l u n k beszélek?
bár meg tudnám magyarázni.

Ha hiszed, hogy a világ majd
bőrszínedért tisztel,
ne Weöresödj a dühtől, ha
leöntenek liszttel.
S mind e szörnyűség persze nem
csak „a magyarra” igaz,
de hogy sokkal nagyobb a baj,
eléggé gyatra vigasz.

Vár, áll ott, és nem közelít
egymáshoz sok álláspont
Mindenki fél, ha egyet lép,
rosszul jár, mert gáláns volt.
nem mindegy, hogy egymás felé,
vagy fölé arasszolás.
magad, vagy mást el ne holmi
céltalan panasztól áss

Szánd meg, Isten, ama gyarlót
tapasztalattal akár,
ki nem látja, előíté-
letétől mily nagy a kár.
Nem néped miatt utálnak,
és nem azért szeretnek.
Rossz rassz ellen prédikáltál?
inkább legyél eretnek.

Új alkotás feltöltése

Nagyon ügyes, szellemes, viccesek és elevenek a rímjátékok. Két apróság: 1.) egy helyen kitalálható volt, hogy mi következik válaszrímként, itt talán érdemes volna megfordítani a rímsorrendet: „magyarázni” – „magyar ázni”; 2.) az utolsó előtti versszak második felén még lehetne dolgozni egy kört.

Himn-sovinizmus

Isten, áldjad meg a magyart,
de mért csak őt, apropó?
máshol is van derék ember,
köztünk is van naplopó.
A népemre kérni áldást
önző dolog, vagy nemes?
És ki ma az ellenségünk?
Védő kartól nyakleves?

Felsőbbrendünk okaiként
felhozzuk őseinket,
de ha másét nem becsüljük,
lehet, hogy ő se minket.
Közös, főleg magyar ősből,
magyar vérből tart izom,
s nem érzem: minden magyarral
egy családba tartozom.

Értünk ahhoz, hogy sikerünk
büszkén zengjük el együtt
s kell is ez, mert összetartá-
sunk már kicsit bepetyhüdt.
S egész eddig nem kérdezném:
„srácok, ne már… de ez mi?”
míg nem kezdjük saját magunk
mások fölé helyezni.

Ha más nyelvű individuum
tesz olyt, minek nincsen helye,
népe ellen árad az ál-
talánosítás csermelye.
E magunknak szentelt vízben
mért szeret a magyar ázni?
s én miért r ó l u n k beszélek?
bár meg tudnám magyarázni.

Ha hiszed, hogy a világ majd
bőrszínedért tisztel,
ne Weöresödj a dühtől, ha
leöntenek liszttel.
S mind e szörnyűség persze nem
csak „a magyarra” igaz,
de hogy sokkal nagyobb a baj,
eléggé gyatra vigasz.

Vár, áll ott, és nem közelít
egymáshoz sok álláspont
Mindenki fél, ha egyet lép,
rosszul jár, mert gáláns volt.
nem mindegy, hogy egymás felé,
vagy fölé arasszolás.
magad, vagy mást el ne holmi
céltalan panasztól áss

Szánd meg, Isten, ama gyarlót
tapasztalattal akár,
ki nem látja, előíté-
letétől mily nagy a kár.
Nem néped miatt utálnak,
és nem azért szeretnek.
Rossz rassz ellen prédikáltál?
inkább legyél eretnek.