Homogén

Műfaj: Slam poetry

Én 18 éves vagyok, szóval lényegében egy felelőtlen kölyök,
aki azt se tudja, mit beszél.
nincs is neki semmi baja, mindig mindent túlregél.
Nem mintha ennek lenne bármi jelentősége.
Nekem egyszer azt mondták, hogy szép vagyok.
Egyre szebb.
Persze jót mondani tényleg mindig a legkönnyebb.
Egy olyan világban, ahol úgyis csak az számít, amit látsz, nem?
Mondták már, hogy csúnya vagyok,
mindegy rajtam milyen gúnya ragyog,
A lelkem csak azok látják, akik vakok.
Persze ez sem meglepetés,
én vagyok csak meglepett és
kicsit szomorú is,
emiatt.
De persze
Ez se számít túl sokat.
Az én bőröm fehér. Mint a papír, mint a hó, mint a sakktábla egyik fele.
Fehér, mint az összes népmese összes karaktere
Legyen az királyfi, királylány, disznó vagy Orbán
Dart Véder, Anakin, dísz ló és oroszlán
Te láttál már néger királyfit?
Hát én sem.
Oszt tán számít az vajmit is?
Dehogyis.
Szóval úgy alakult, hogy a fehér mellé még magyar is lettem,
Keresem a lelkem egyre elvetemedettebben
Ha van ilyen szó.
Mert ugye onnantól létezik valami, ha már szavakkal leírható
Így például sem a szerelem, sem a slam, sem az igaz szabadság nem létezik.
Persze erről mindenki folyton megfeledkezik
De talán ez se baj.
Ez se számít.
Egy agymosott országot nem kell vinni a tisztítóba,
Itt régóta nem használ már a tisztítókúra.
De ugye a homogén ország, boldog ország, nem?
A tényleg fotogén ország, egy próba ország, de legalább jobban néz ki.
- Egyes számú próbaverzió -
TE vérszívó, te állat
Ne tagadd le anyádat.
Mindenki. Legyen. Fehér.
Legalább könnyű kimosni
nem kell folyton azzal bajlódni,
hogy összefogják egymást színek.
Vagy csak simán összefognak
és akkor jaj lesz majd a nagyoknak!
Szóval legyen minden fehér!
A kenyér, az ing, a ház, a táj, az ember
Nem kell ide szín, unalmasan jó a rendszer
Te is gondold ugyanazt!
Legjobb lesz, ha te is másokra mutogatsz
Mert akkor HAZA meg HALADÁS
és a haza majd tényleg fényre derül.
Csak te lehúztad a rolót véletlenül.
Majd integess szépen Londonba,
Nézd! A jövőd épp ott mosogat.
Túl az Óperencián.
És a kurtafarkú malacot már levágta
sül a kolbász, nem hiába
bizonyítja, hogy kilométerekkel arrébb is mennyire magyar.
Mintha ez tényleg bármit számítana.
A jövőbeli gyermeked ezt a nyelvet sem beszéli már
ha bár, talán apám s anyám majd néha meglátogat.
talán néha
meglátogat.
Szóval itt állok én,
Agymosott és kirúzsozott halott
Pont olyan mint te vagy ott.
de egyél inkább orbitot,
és legalább
nem lesz büdös a szád.
Persze ez se számít túl sokat.
A kormány, drága apukám,
ki irányítja csöpp hazám
Néha ejt majd túszokat
Kitoloncol grúzokat
heló szia örvendtem,
és megoldja, hogy a menekült annyit jelentsen:
„Valaki, akitől tényleg félni kell.”

És persze az a legnagyobb bajom,
Ha akarom, ha nem akarom,
Hogy tényleg, semmi jelentősége
annak,
Hogy egy dolognak van jelentősége:
ennek.

Új alkotás feltöltése