Tükör

6. helyezett / Novella

-Várj rám - szólt bársonyosan bordó hangján és én vártam. Tél volt. Mínusz tíz fok. Fáztam, mert kabátot már nem kaptam. Órákon át álltam ott. Újra és újra láttam magam előtt ellibbenni hosszú, szőke haját. Hittem benne, hogy visszatér, mert bíztam benne. Vagy csak mert naiv voltam. Nem tudom.
Aztán már szinte semmit nem láttam. Korgott a hasam. A torkom kiszáradt. Szétfagytam.
Egy néni ment el előttem. Neki sötét haja volt, nem úgy, mint annak, aki itt hagyott.
- Szegény kislány, hát téged itt hagytak? - neki kék hangja volt.
Ráztam a fejemet, megszólalni már nem voltam képes. Lilára hűltek az ajkaim.
A néni szomorúan mosolygott.
- Nem a te anyád az a nagy szépség? - bólogattam. De, hosszú szőke haja van és nagy kék szemei.
- Ő már rég elment. Ha tudnád, kislány, miket mondott... - szinte vártam, mikor fakad sírva a néni, olyan szomorú lett hirtelen a tekintete. Megfogta a kezemet. Pici, kérges tenyere volt, de az enyémnél még mindig nagyobb. Magával vitt.
Évekkel később tudtam meg, miket mondott az én szépséges anyukám. Akkor, amikor rájöttem, miért mutat mást a tükör. Üvegdarabokra emlékszem és csilingelésre. Ő imádta nézegetni magát ebben a fényes szörnyetegben. Én utáltam. Mert neki a tükör fehéret mutatott. Nekem feketét.

Új alkotás feltöltése

Balladisztikus prózát írsz, az egész szöveg egy metafora, az elhagyottság, az ottfelejtettség, a kirekesztettség tükröződése, motivikusan és szó szerint is, a rövid írás egy nagy jajkiáltás, fájdalmas és őszinte, alanyi és hiteles.