Gondolat

Műfaj: Novella


“Az érték kis dolgokban rejlik. “ állt a papírfecnin. Rajta egy fém gomb. A lány felvette, majd a napfénybe emelve szemlélte. A hideg fém tapintásakor érezte a belévésett mintát. Vonalak ès pontok kavalkádja, részlet a végtelenből.
“ Pont mint egy gondolat.” jegyezte meg magának, majd zsebretette. Hazaérve vékony fekete szalagot keresett, eggyé tette a gombbal és a nyakába helyezte.
Èdesanyja halvány mosollyal nyugtázta új ékszerét. Első ékszerét. Szülői csókkal indult útnak.

A varroda előtt álló őrnek tisztelettudóan biccentett. Durva ember, nem mer hozzá többet szólni. Jól használja a tőröket. Azokat, amiket az ember lelkébe szokás szúrni.
- A cigány mindenedet,hogy már megint késel..-morogta köszönést nem fogadva.

A lány lehajtott fejjel sietett a varrógépek fele. Kabátját gondosan letette, majd a gép mögé ült. Pontban ötkor minden gép egyszerre szólalt meg. Minden nap ugyanaz a munka. Hat óra köpenyekkel, hat óra nadrágokkal. A munkabiztosok rátapadnak szemükkel, hibák után kutatva. Mögötte egy- egy köpés. Fehér lányok halk kacaja.

Két óra. Négy óra. Tizenkét óra. Sietősen pakolta el az anyagokat. Kabátját magához szorítva haladt a kijárat felé. Napi tizenkét óra tisztítótűz. Félt pokolnak nevezni; úgy soha nem reménykedhetett volna a szabadulásban.

Gyors léptekkel hagyta el az épületet, de az őr szava megállította.
-Fordulj meg!
Lesütött szemmel lépett vissza az őr elé.
- Mi az ott a nyakadban?
- A nyakláncom.
- Nem. Nem a nyakláncod. Az egy gomb. Ez pedig egy varroda, ahol gombokkal dolgozunk. A munkabiztoshoz, most!

Vissza az épületbe, fel az emeletre, bele a végzetbe.

- Ez a cigány lopni próbált. Ez azonnali elbocsátást követel.- hangzott az őr szava.
A munkabiztos próbált rájönni a bűntettre. Az őr rábökött a medállá minősített gombra.
- Á, a gomb! Mi nem használunk ilyen.. ízléstelen darabokat, nem lopott semmit. De ha már itt van, szívesen elbocsátom, amúgy se bírom a mocskos képét. A gombot megtarthatja.

A lány, elzárkózva a többi szidalmazástól, szó nélkül távozott. Ùtközben felkapta az első papírt és ceruzát. Kiérve, papírdarabkáját a varroda falának nyomta, úgy írt.
“A szenny kis dolgokban rejlik.” A papírt és a gombot a földre dobta, majd eltűnt a derengő fényben.

Új alkotás feltöltése