reggeli rassz

7. helyezett / Slam poetry

Mit mondhatnék..
Hogy az ember és a kenyér színe fehér?
A barna az a teljes,
tejesen mindegy, vagy feles
felessel indítunk reggel, és várom, hogy feless
felessel feleselsz, felesel, én meg nevetek,
és így vagyunk korai félrészegek.
Korai, vagyis korán reggeli.
Nem koreai, mert az sárga mint a citrom,
csak fehérek vagyunk a nagy kerek szemünkkel, és büszkék vagyunk rá, hogy büszkeségünket egóvá növeli a feles.
Rasszisták vagyunk belül mind.
Kis istenek vagyunk belül mind.
Belül mind félünk attól, hogy nincsen igazunk,
buddhistaként egy másik életben lelnénk vigaszunk.
Belül tudjuk, hogy kis helyen is nem férünk el összesen,
van a jó, meg a rossz, a megajó, meg a megarossz,
a rosszat elítélem, hatalmam van eldönteni mi a rossz.
Például szóba se állnék veled mert van rajtad valami szörnyen szexuális és bassza a szemem.
Bocs.
Eltitkolt rasszista vagyok, mert igazából nem érdekel, mert úgy nézek rád és bánok veled ahogy te bámulsz belém és használod anyanyelvemet.
Mert barna kenyeret eszek barna lekvárral,
és finom és egészséges és szarok a világra,
mert mindegy honnan jön az ember, vagy milyen az identitása,
titkolt rasszizmusomnak önmagam vagyok legfőbb tárgya.
Fail.
Ill, azaz beteg.
Ez az egész világ, és fertőz.
Betegek vagyunk.
Beteg rasszisták.

Új alkotás feltöltése

Kedves Jakab gratulálok, a ritmus és a lendület olvasóként magával sodor, és el tudom képzelni, hogy ez nagyon jól "átjön" az előadásodban- ennek híján inspirálnálak arra, hogy bátran kísérletezz kevésbé megszokott képekkel és metaforákkal is!