Juli van. És szól, ha szabad.

Műfaj: Slam poetry

A szólás szabad!
Elnézést! Szólnom szabad?
"Természetesen!
A megfelelő keretek között!" - mondja zárójelesen.
Az nem lehet, hogy annyi szív, hiába onta vért?
(Már hogy' ne lehetne?)
A példának okáért vegyük szemügyre Petőfiét:
Élt, alkotott, felszólalt, lázadt és eltűnt - ha jól emlékszem.
De nem. Várjunk csak! Mégsem. Nem egészen.
Hisz mind, ki most tollat ragad, épp oly ifjú és bátor,
A tébolyodott, árva nyáj elébe igyekvő őszinte pásztor.
Mert mindenkiben él egy gondolatnyi Petőfi,
És aki elméjét épségben megőrzi,
Annak lesz végül majd mindenben igaza,
És az Ő tintája nyomán fog virulni a haza.
Bocsánat! Szólhatok? Mert szólhatok, ugye?
Az írott szó hatalom, de rosszul áll az ügye.
Szóval az vesse rám az első követ,
Kinek bántja a szemét, hogy itt szó szót követ.
A médiából folyik a jól szituált agymosás,
A Parlamentből meg a sok korrupt árulás.
iPad és e-book meg virtuális élet,
De mikor fogtál a kezedbe utoljára könyvet?
Na meg VVRobin és a mondvacsinált sztárság,
Elég szembetűnő a műveltségi válság.
Ez lenne a példa? Komolyan? Pont Ő?
Előre hát, mind, aki költő!
"Hé! Csak semmi lázítás, kérem!"
Persze, elnézést! Teljesen megértem.
Épp csak nem bírom nézni, hogy karba tett kézzel,
Byronként tűröd, hogy egy kultúra vész el.
A spleen nem életérzés, hanem kifogás.
Állj hát a sarkadra! Túl sok volt a nyafogás.
Szólni akartam, de mennyit ér egyetlen ember szava?
Mi legyen: folytassam vagy menjek inkább haza?
Majd nem szólok, ha szabad lesz a szerelem itt.
Meg a sajtó, meg a szólás, meg a vallás is mind,
És legyen már végre eltörölve a cenzúra,
Mert a XXI. század költőinek ez nem járja!
Remélem elértem, hogy rádöbbenj:
Ne a rendszer ellen, hanem a kultúra elé menj!

Új alkotás feltöltése