Pitypang

2. helyezett / Novella

Apa kopasz. Apa izmos. Apa nagy. Apa erős.
Apa mindig a fekete bakancsában jár. Gondolom azért hord ilyen kemény cipőt, hogy tartsa a bokáját, és ne legyen lúdtalpas, mint én. Meg gondolom azért is, hogy ha azzal belerúg a szekrény sarkába, akkor nem fáj neki. Apának van egy lánc a nadrágján. Gondolom arra kell, hogy ha esetleg lemaradna a barátaitól, akkor ők mindig tudják a zörgés alapján, hogy merre jár.
Szomjas vagyok. Lemegyek a földszintre.
Apa telefonál. Apa kiabál.
- Azok a mocskos zsidók!
Megijedtem. Ülök a lépcső tetején.
Fogalmam sincs mi az a zsidó, de biztosan valami nagyon rossz, ha apa így beszélt. Mondjuk olyan rossz, mint a fogorvos, vagy mikor egyedül ülök az asztalnál ebédnél.

Apa okos. Apa vékony. Apa elegáns. Apa fél.
Harmadik éjszaka, hogy aludhatok anya és apa között. Ezelőtt nem engedték, csak ha rosszat álmodtam. De amúgy meg szeretek itt aludni, mert anya mindig játszik a göndör, fekete hajtincseimmel mielőtt elalszik, apa pedig gyönyörű dolgokat mond, mint például az univerzum tágul, ovális felmelegedés. Vagy globális? Nem emlékszem. Fogalmam sincs ezek mit jelentenek, de jó hallgatni apa mély hangját. Aztán puszit ad anya és az én homlokomra. Anya közelebb húz magához, alig férek el, de nem szólok, mert érzem az illatát.
Csend.

- Zsidó! - gondolom ez elég csúnya szó, hogy kifejezzem mennyire fáj, ahogy a forró tea megégette a szám szélét.
Apa ma nincs itthon, dolgozik.. mondjuk nem értem, hogy az irodába miért talpig feketében, bakancsban és egy fura kitűzőben ment. A jel olyan volt, mint egy eltört kereszt. Vagy egy fekete 4 lábú pók.
Félek a pókoktól.

Apáék ma nem engedtek iskolába menni, pedig ma megismertük volna az új osztálytársunkat. Elvileg azért kellett itthon maradnom, mert elő kell készülni Jom Kippur napjára, de nem értem, hogy ehhez miért kellek én. Érdekes. Na mindegy, inkább újrafonom a babáim haját.

Apa ma elkísért az iskolába. Szép is, nagy is, de elveszek benne. Egyedül ülök a padban, mert a padtársam ma hiányzik. Elég sokan nincsenek itt ma. És furi a nevük. Miriam, Izsák, Ruth, Grün, Rosenthal és Steiner. Furcsa.

Gyönyörű szőke haja van. Laurának hívják. Gyönyörű név. Olyan kék a szeme, mint a bolyhos takaróm. Aranyos lány. Elhozta a leckémet, mert ma sem mehettem suliba. Megdicsérte a kabátomat. És azt mondta, hogy mindig ilyen fekete hajat és karakteres orrot szeretett volna. Nem vagyok teljesen biztos a karakteres jelentésében, de sokkal jobb, mint a nagy és a karvaly. Haza kellett mennie.

Ruth a neve. Arrafelé lakik, mint én, ezért ma elvittem neki a leckét. A házuk valami eszméletlen. Mint egy palota.
És a kabátja! Olyan a színe, mint a pitypangoknak a kertünkben. Gyönyörű. Én is nagyon akarok olyat.

Apa eltűnt. Apa nincs meg. Nem tudjuk hol lehet. A rendelőből elindult, de nem ért haza.
Anya bezárta az ajtót. Dörömbölés. Dübörgő léptek a lépcsőn.
- Bújj el! - kiáltja.
Összegömbölyödöm a gardrób sarkában.
Csattanás. Anyát megütötték, anya kapott egy pofont. Sikítok.
- Hol lehet az a mocskos kis zsidó ivadék?
Elnémulok.
Hatalmas fehér kezek markolnak meg, kiemelnek. Egy fekete pókszerű kitűző van a pólójára tűzve. Kopasz, fekete bakancsa van és egy lánc az oldalán.
Ledob a földre.
Anya sikít, egy bácsi mintha lökdösné őt a combjai között.
Sír. Anya sír.
- Te zsidó kurva! - fémes villanás.
Egy fegyver.
Befogom a fülem.
A földön ott gurul a sárga kabátom gombja.
Sötétség.

Kaptam egy kabátot! Köszönöm, köszönöm. Ó, apa köszönöm. Sárga, mint a pitypang a hátsó kertben. Gyönyörű.
Csak egy gomb hiányzik róla.



Új alkotás feltöltése

Ismerős írás, mintha a táborban is hallottam volna. Nem csak, hogy balladai dramaturgiai technikát használsz, konkrétan keveset és okosan adagolsz, misztikusan metaforikus formában rejted el az információkat, de az elbeszélője ártatlan, nézőpontja gyermeki, így korlátozott tudású. Hatásos, hiszen így olvasóra hagyja az értékelést, az összegzést, nem von le következtetéseket, így még tragikusabb a pőre valóság. Ügyes, jó írás, gratulálok!