Itt

6. helyezett / Slam poetry

Nem annak van igaza,
aki hangosabban kiabál,
nem az a hazafi,
aki kavicsokat hajigál,
nem az, aki bottal üti
még a nyomát is.
Nincs olyan jelkép, ami
nemzeti, ami hagyja
és engedi, hogy ne legyél
se náci, se rasszista,
se komcsi, se fasiszta,
hogy lehess szabadon
magyar, hogy ne
szégyelld azt, mi
ápol s eltakar.
Itt vagyunk hát, mivel
máshol nincsen számunkra
hely, mert helytelen a
magyar, ki erőt vett
magán, hát úgy aratta
a hazát, amin egy
Titkos féreg foga rág,
Rá telepszik, mint
Lyukas garasra a
Nem létező zsebrák.
Megbélyegez minket,
ez a kollektív népbetegség,
mert ki-mos, ha kell a
magyar de szóra bírni
képtelenség.
Az az érdekes, hogy
tömegben mindenki
Elfelejti, hogy "én ki-vagyok"
itt vannak például,
a zebrák meg a színvakok,
és az a baj, ha elszabadul
ez a csőcselék, akkor
repül az utca kő, repül
a sok cserép, s repül a
sok cserép, és én tudom
hol áll meg, mind tudjuk
hol áll meg és kit hogyan
talál meg. Megtalál,
egyszer minden véget ér,
mert hiába béget a bárány
ha a sasfiók enni kér,
nem hunyhat szemet
a pásztor, nem ülhet,
de tétlen ül, mert
az erősnek a gyengék
szolgálnak, sajnos
nem véletlenül.
Akkor lesz vége, ha
majd nem lesz aki
ellenszegül, akkor,
ha majd a hatalomtól
megrészegül egy vékony
réteg, egy szellős membrán
ha majd nem lehet
biztonságosan átkelni
a zebrán, ha majd
úgy lesz, ahogy senki
sem akarja, hogy legyen,
ha majd egyszer, mi is
túl leszünk az üveghegyen,
ha egyszer elérjük
a legmélyebb tó fenekét,
ha egyszer hallottuk
az összes magyar népmesét,
ha egyszer nekem sok
pénzem lesz, felülök a
repülőre, ha egyszer
nemzetet megyünk
temetni a temetőbe,
akkor lesz vége.
Akkor lesz vége, ha majd
De-Magóg fia leszek,
akkor amikor már hiába
döngetek, kaput s falat,
na akkor majd szabad lesz
sírni a Kárpátok alatt.

Új alkotás feltöltése

A rasszizmus-kirekesztés témakörtől kicsit eltáncol a szöveg, viszont tetszik a lendülete, jók az intarziaként beépített klasszikus versrészletek is. A legvégén, az Ady-idézetnél jó volna még valami csavart beleilleszteni.