Körön kívül.

9. helyezett / Novella

Engem igazából sosem bántottak. Legalábbis ököllel nem.
Nem mondták rám, hogy "cigány", hogy "zsidó" és nem voltam "náci" sem,
pedig az legalább külsőre stimmelt volna.
Külsőre..mert az emberek nagy része csak az álarcot látta, amit magam elé tartottam.
Azért találtam ki, hogy engem ne tudjanak bántani, csak az álcát, de egy idő után akaratlanul is összeolvadtunk.
A maszkom is én vagyok.
Az ügyetlenségeim mind az enyémek, a gyengeségeim és a félelmeim, a rossz emlékeim. Mind.
Hogy mennyi mindent mondtak már rám a meggondolatlan "barátok".
Voltam "stréber" és "ostoba szőke", egyszerre "beképzelt" és "antiszoc", "feltűnési kényszeres" meg "okoskodó", "szerencsétlen", "haszontalan", "semmirekellő", "kétszínű", "dagadt disznó".
Próbáltam más lenni, de mindig csak magamnál lyukadtam ki.
Sokszor ettem egyedül.
Sokszor volt, hogy egyáltalán nem ettem, mert befolyásolt mások véleménye.
Nem mertem odamenni senkihez, mert mi van, ha ő is elküld? Ha senkinek nem vagyok elég jó.
Megfejthetetlen megfelelési kényszer...
De Kinek?
Ki minek gondol, az vagyok annak.
Valakinek kevés, másnak túl sok.
Akkoriban nem csapódtam senkihez, nem akartam egyik klikkhez sem tartozni.
Valamiért mindig, mindenhonnan kilógtam.
Próbáltam láthatatlanná válni, meghúzni magam, hogy ne szúrjak szemet.
Egyedül ültem a padban, egyedül az ebédlőben, egyedül a játszótéren és egyedül voltam még otthon is. Nem volt kivel beszélnem, pedig annyi fájdalom szorult belém, hogy legszívesebben ordítottam volna. De elszorult a torkom és azt a keserves, kipréselt hangolt nem hallotta senki. De Én még ma is emlékszem rá.
Aztán egyszer azt mondták az egyik szövegemre az iskolában, hogy csak úgy árad a lelkem.
Persze, a többiek egyből azzal jöttek, hogy igazából csak nyálas meg picsogós vagyok, meg hogy milyen szánalmas, hogy mindenen elbőgöm magam.
Szóval ebben van a hiba.
- Gondoltam. -
Hogy nekem "árad a lelkem".
Bár nem tudom, hogy ez mit is jelent konkrétan, de azt hiszem, most már nagyjából sejtem. Így már minden más.
Biztosan emiatt a hatalmas lelkem miatt nem férek bele a társadalmi normákba.
Emiatt lógok ki mindenhonnan.
És talán nem is vagyok picsogós, csak hát egy ekkora lélekkel sok könny is jár.
Időbe telt, mire rájöttem, hogy a különbözőség nem szégyen, hanem sokkal inkább érdem.
Hogy én előbb megismerem az embereket, és csak utána ítélek, nem fordítva.
Hogy én szóba állok mindenkivel, nem számít, milyen a bőre, a vallása, a politikai nézete, a nemi identitása vagy a kedvenc foci csapata.
Mert tudom milyen érzés a körön kívül lenni.

Új alkotás feltöltése

Jó és egyensúlyban tartott szöveg. Viszont talán a kelleténél kevésbé kapcsolódik a megadott témához, a rasszizmushoz és a kirekesztéshez. Egy mindenhonnan kilógó, körön kívül kerülő ember beszél magáról, de jó volna kapcsolni mindezt a kirekesztéshez mint előítéletekből fakadó társadalmi problémához.