Egy fordított világban...

2. helyezett / Novella
Téma: Erőszak

Egy fordított világban most minden másképp lenne.
Tótágast állnának az épületek, a lábunk alatt hömpölyögne a végtelen, kék ég,
És a pajkos, kacéran zöld fűszálak a homlokunkat csiklandoznák.
Egy fordított világban Én lennék Te, és Te lennél Én.
Egy fordított világban mindennél jobban szeretnél.
De most kivételesen én hordanám a nadrágot,
És én mondanám meg, hogy mit és miért tegyél.
Éjszaka lenne nappal, és nappal pedig éj,
És örökké felhajtva a wc ülőke fedél.
Reggel a kávédat, délben az ebédedet sóznám el, hogy érezd, mennyire szeretlek.

A fogkrémes tubust mindig csak középen nyomnám,
A szennyesem a szoba közepén hagynám,
Nem mosnám ki a koszos ruhádat, de ha a gyerek sír, akkor megruházlak.
Ha szar a meló vagy ha lecsesz a főnököm,
A feszültségemet majd Rajtad kitöltöm.
A seprűnyél a hátadon, vagy a tenyerem ahogy csattan,
Mert azt, hogy jóban-rosszban már túl régen fogadtam.
És nem teszem.
Mert nem a Te hibád, csak épp kéznél vagy...
És nem teszem, hisz tudod, mennyire szeretlek.

A hajszálakat gondosan a fésűbe nyomkodom,
A tenyeremet mérgemben a nyakadhoz szorítom.
A dührohamokat lassan elfojtom magamban,
És a gyerekünket fogom majd a karomban.
A szemedből a könnyeket letörlöm szépen,
És elnézést kérek, bármi is a vétkem, - mert szeretlek.-
Most a strandon a pucér testeket én fogom bámulni,
Miközben te próbálsz nyugodtan barnulni. - De tiszta véraláfutás vagy.-
Annyira szeretlek, hogy nem árulom el, hogy megcsallak.
Inkább csöndben a szemedbe hazudok, hogy elhidd, én tényleg, nagyon szeretlek.

Ez nem a te hibád, ez az én életem.
Az én gondom, az én képzeletem.
Ez a fura világ, mi nem én vagyok,
Mutatná meg, hogy a gondok nagyok.
Hogy a nő gyenge és vissza nem adható
Az a sok sérülés, ami az életben kapható.
Hát fordítsuk vissza a világot, miben élünk,
Hátha együtt, majd valamit elérünk.
Hisz soha nem akartalak bántani téged,
De úgysem fogom bevallani, hogy csak gyengeségből verlek.

Új alkotás feltöltése

Jó ötlet ez a szerepmegfordítás, és jó az íve is a szövegnek. Ráadásul egyensúlyban is tartod, nincs túlírva. A lezárással kapcsolatban viszont van egy-két technikai megjegyzésem, lásd a mellékletben.