A vér vízzé…

Műfaj: Esszé
Téma: Erőszak

Mi a különbség a mókus és a patkány között? Hát a mókusnak jobb a PR-ja, tartja a közismert mondás. Miért kezdem pont ezzel, a szinte unalomig ismételt viccel az elmélkedésemet? Nos, mivel hosszas gondolkodás után sem találtam jobb sorokat, melyek találóbban írnák le az erőszakhoz való társadalmi viszonyulásunkat. Úgy viselkedünk, mint egy csalfa szerető a hűséges és epekedő női szívvel. Mikor szükségünk van rá vagy esetleg heccből megkívánjuk, egyből kiállunk mellette és anyaoroszlánt megszégyenítő bárossággal védelmezzük minden nyilvánvaló érv ellenében. Azonban, ha elmúlik ez a váratlan eufória és visszatérünk a kényelmes hétköznapok közé, máris elegánsan megfeledkezünk a róla, sőt a szemfülesebbek még a puszta létezését is tagadják, az erkölcsök Patyomkinjai mögé bújva és ez rengeteget ártott és árt is a világnak, mind a mai napig. Az álszent problémakezelés és a köntörfalazó mellébeszélés mára nem csak józan értékítéletünket csorbította, de képmutatóvá, sőt öntagadóvá tette a XXI. század zavarodott emberét.
Az ember erőszakos! Ezt a mondatot lehet szépíteni, barokkos jelzőkkel tompítani, viszont a szilárd tényeken ez mit sem fog változtatni. Azt hiszem mindnyájan ismerjük a legősibb mesterségről szóló kissé obszcén, ámde megmosolyogtató legendát. Nos, én ezt a kérdést egész máshogy látom. Véleményem szerint, az ember a nyilvánvaló faj-, és létfenntartáson túl, egyetlenegy dolog iránt mutat kimagasló érdeklődést és páratlan tehetséget, hogy valamiféleképp kivégezze fajtársait. Ilyformán számomra sohasem a bájait áruló szemérmetlen kéjenc hölgy volt a kötött munkaidős elfoglaltságok legelső arculata, hanem sokkal inkább a fegyverkovács vagy a hóhér. Az emberiség történelmének ismeretében pedig ez az elmélet jó pár illusztris példával megtámogatható. Komplett birodalmak szerveződtek azzal a szent és magasztos céllal, hogy egy-egy szomszédos település ártatlan lakosságát végleg eltöröljék. De mindemellett a korabeli paloták és templomok díszítő elemei is elég beszédesek építőik kedvelt szabadidős tevékenységeit illetően. Nem egy brutális csonkítás vagy véres kivégzés fényképszerű lenyomatait találjuk meg az örök emlékek között, melyeket a kíváncsi utókorra hagytak. Egy szó mint száz, az erőszak nem egy civilizációs gyermekbetegség, hanem személyiségünk kiirthatatlan része, mely épp úgy végigkísérte fejlésünket, akár a folyamatos alkotásvágy. Gondoljunk csak bele, nem véletlen, hogy a világ legpusztítóbb fegyverét előbb hoztuk létre, mint egy minden betegséget gyógyító oltást.
De tegyük fel egy pillanatra, hogy tévedek, és ez az elmélet hamis! Nos, ebben az esetben kérem magyarázzák meg nekem, miként lehetséges az, hogy strukturálatlan tiszta és szeplőtlen lelkek körében (iskola, óvoda) már nagyon is jól ismert, sőt alkalmazott a terror s a megfélemlítés eszköze? Ezeket a gyerekeket még nem fertőzte meg a civilizáció, nem élnek stresszben és tulajdonképpen teljesen függetlenek minden féle, fajta erőszakos gondolattól. Semmi okuk nincs kegyetlennek vagy részvétlennek lenni, mégis borzalmasan brutális tetteket tudnak elkövetni társaikkal szemben, minden különösebb indok nélkül. Gyakran maguk sem tudják már mit s miért cselekszenek, nem érzik tetteik súlyát, és az empátia teljes hiánya jellemzi viselkedésüket legyőzött kétségbeesett társukkal szemben. Eredendő gonosz? Nem, pusztán ember! Túl kényelmes megoldás ezeket a fiatalokat zavartelméjűnek vagy örültnek titulálni, nincs más bűnük, mint hogy emberek, mint mi! Természetesen mi, a monitor másik felén, szeretnénk megszabadulni ettől a gondolattól és magunkat valamiféle felsőbbrendű humanista lényként kezelni, de sajnos a pszichológia tudomány eredményei kiábrándító képet festenek emberségünkről. Ugyanis ezek a diákok semmiben sem különböznek tőlünk, nem betegek és nem is szörnyetegek, csak egyszerű hétköznapi emberek, mint akárki más az utcán, a villamoson, és a parkban.
De hol itt a logika? A természetre nem jellemző az oktalanság. Megannyi mesteri precizitással tervezett fogaskerék mellett épp ez a tulajdonság lenne a felesleges porszem a gépezetben? Valóban az erőszaknak az a célja, hogy az ember idővel a fejlettsége csúcsára érve kiiktassa az életéből? Ez tényleg egy haszontalan adottság? Bár a válasz a fent leírtak tükrében adná magát, de sajnos a válasz nem, az éremnek ismét 2 oldala van. Ugyanis ez az erő teremt rendet a káoszban, és véd meg minket a valódi veszélyektől. Elgondolkodtak már azon, miért kell minden békeszerződést ezrek vérével írni? Vagy, hogy miért tesznek magasról az emberek azokra a szabályokra, amik mögött nincs elrettentés? Bizony, az a nagy igazság, hogy az erőszak a civilizált élet kulcsa, csak így vagyunk képesek mindenkit egy rendszerben tartva működtetni annak gépezetét. Mert mi tulajdonképpen a béke, a társadalmi gazdagság? A közösen elfogadott normák, alapvetések tiszteletben tartása, a határok elfogadása, és a kényszeredett igazodás a kijelölt korlátokhoz. És ezeket tetszik vagy sem, de mindig erőszakkal húzzák és vérrel pecsételik. Úgyhogy, azt hiszem mindenki nevében szólok, mikor azt mondom: Isten óvjon minket egy erőszak mentes világtól!

Új alkotás feltöltése