Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked...

Műfaj: Esszé
Téma: Erőszak

Engem sosem vertek a szüleim, nálunk a szavaknak voltak, és vannak parasztlengősnyi ereje.
Egyszer kaptam mindösszesen olyan igazi, belevaló pofont, de abból rögtön hatot.
Tizenöt voltam, elsős a gimiben, és fél liter vodka buzgón áramlott ereimben, majd egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy hárman visznek haza, a telefonom más zsebében csörög, majd képszakadás, és nyílik a harmadik emeleti ajtó.
A hatból három pofon maradt meg, de az beleégett a tudatomba, azóta se került sor ilyen, vagy ehhez hasonló akcióra.
Mondjuk, én szeretem feszegetni a határokat, és egyszer, talán lassan egy éve lebuktam a dohányzással. Sétáltam le az Árkádhoz, haverjaimmal találkozni, kezemben a cigivel. Igen ám, de édesanyám jött szembe a boltból a bevásárolt cuccokkal. Eldobtam a csikket, de a füst bennragadt, és vártam már a pofont, vagy a szokottnál magasabb frekvencián kiejtet szavakat, de csönd volt. Teljes, néma, lélekölő csönd. Álltunk egymással szemben, a szűk belvárosi utca sarkánál, az ő két kezében bevásárlós szatyrok, az enyémen nyomokban nikotindarabok. És néma csönd.
Lehet, azért nem kaptam pofont, mert foglaltak voltak a kezei, de szerintem rájött, hogy nálam sokkal többet ér a lelki fegyelmezés.
És bevált. Azóta is működik, és bizton állítom, én is ezt fogom játszani a gyerekeimmel.
Ha az embernek van egy kis lelkiismerete is, akkor a szavak (amik lehetnek ki nem mondottak is), sokkal nagyobb ereje van, mint egy pofonnak, vagy bárminemű testi fenyítésnek.
Ha megütnek, te is azt tanulod el, nem pedig a fegyelmet.
A lelki zsarolás, a bűnbánat instant fegyvere a csönd.
És Te mit szólsz az erőszakhoz?
.....

Új alkotás feltöltése