Szobás játék

Műfaj: Novella
Téma: Erőszak

És akkor mindenki kiabált és mindenki nézett, de nem engem, hanem fel az égre, de senki, tényleg senki se engem, pedig sírtam is és azt hittem emiatt majd rám figyelnek, mert öcsém is ezt csinálta, mikor nem mindenki rá figyelt, mondjuk ő már a múlt héten meghalt, de az most nem fontos, mert még így se nézett rám senki se, csak még jobban kiabáltak és lökdösték egymást és szájba vágtak és gyomorszájon ütöttek és a földre akartam borulni, de nem volt hely, csak elkezdtek szidni és én megörültem, mert végre valaki rám nézett, megköszöntem és csókolgatni kezdtem a kezét, olyan boldog voltam, de elkezdtem köhögni és mindenki rákezdett, csak köhögtünk, mint egy boldog zsidó család, ahol száz gyerek van, aztán már nem gondoltam semmi különösre, mert túlságosan köhögtem és mások is hangos köhögéssel zavarták össze a gondolataimat és hirtelen elkezdett csendesedni a szoba és én is mindent csendesebbnek hallottam és még el akartam mondani egy imát, mert anya tegnap azt mondta, hogy mikor úgy érzem már a vége fele vagyunk, akkor mondjak el egy imát és mivel minden elcsendesedett, gondoltam ennek a valaminek mindjárt vége,de nem ennek a zsúfolt szobás valaminek lett vége, hanem Nekem.

Új alkotás feltöltése