Érezni érték

Műfaj: Vers
Téma: Erőszak

Én már nem fogok meggyógyulni sohasem
nézem hogy szállnak a felhők keservesen
mi van igazán bennük senki sem látja
hangjuk remegve mégis némán kiáltja

fájdalmukat sosem érezte még senki
mégis mindenki látja mert lehull nekik
apró kis gyémántok rojtozódó könnyek
halk suhanók mindegyik fodros és könnyed

átlátszó cseppek nincs senkijük csak csupán
bánatos felhőjük kitől lett búcsúzás
hát engedj a zuhanásnak engedj a mélynek
a mindent betöltő lélektelenségnek

csak egy érzését firkálta fel a falra
de azt amit átélt senkije sem tudja
nem is tudja ki az kinek elmondhatná
lelkében uralkodó óriás a magány

megszámlálhatatlan emlékfolt a testén
remeg úrrá van rajta tehetetlenség
élete adta és a sorsa keverte
de lelkét fel soha semmi sem emelte

egyedül maradt …. segítség nélkül
sírva egy szűk sikátorban magányban ül.
lelke pohara darabjaira hullott
ahogy rázkódott haja vállára omlott


égbe kiáltotta el teli torokból
miért meneküljek el az otthonomtól?
lelkem darabokban törött üveg szétesett
darabja millió megragasztani nem lehet

fojtogatja gyenge torkom a létezés
reggelente is fáj nekem az ébredés
kapkodó kezek elől kell meneküljek
álmaimba pedig zihálva merüljek

leigáz engem ez a sok őrült roham
ez elől a lelkem fuldokolva rohan
hatalmas frekvenciájúak a hangok
mik beszövik fejem szemem alig látok

elmondta tehát ő a saját bánatát
hogy eme emlékek miként ostromolják
finom pelyhű érzékeny lelkivilágát
hogy varázsolta ez megfagyott szoborrá

sértetlen kis szívén fagyosan lett úrrá
végtelen melankólia búskomorság
tiszta lelkével küzd ő ellene habár
legyűri százszor nem hal meg a kitartás

felhő búja lassan hozzá megérkezik
feszült testére gyengéden nehezedik
finoman simogatja és óvatosan
fekete szívét hamar tisztára mossa


bánat segített egy másik búbánatot
egymást átkarolva bánatban vannak ott
összefolynak lassan aztán eggyé lesznek
az égre ezután tisztaságot tesznek

most már az ő szíve is aranyló ragyog
bánat a búbánatot tisztára mosott
csendesül már minden eltűnnek a felhők
s most már ez a kisleány is végre felnőtt

túl az Óperencián túl a tengeren
van mindenre megoldás észrevenni kell
lelkeket nem magára hagyni törődni
aztán bajból kinőve ismét felnőni

rágyógyítani erre a nagyvilágra
hogy mindig mindenkor törődjünk egymással
nem szabad magára hagyni egy lelket sem
szíveik legyenek mindig szeretetben

Új alkotás feltöltése