A pofon nem verés és én nem verlek át

4. helyezett / Slam poetry
Téma: Erőszak

A pofon nem verés... És én egye fene most nem verlek át. Én vagyok a sárga posztitek írója a kávédon, hogy kösz, hogy nem öltél meg álmomban. Ugyanis mást nemigen köszönhetek neked.
Max szarkasztikusan a félelmet, amit az újdonsült Nőd szemében látok, amikor nem tartod rajta a szemedet.
Mert ez csak egy apró lepke röpke repte. Semmi sem változik attól, hogy kimondod.
Engem követtek már az utcán, de nyugodj meg, nem történt semmi. Csak féltem...
Köszönöm, hogy folyton várok, de nem tudom mire vágyom. S, ráadásként még a csajod minden félelmét.
- Na, ki a faszagyerek, Cicuka?
- Szerintem a Nőd, aki folyton csak tűri a tőrt a szívében amit naphosszat forgatsz. A Nő, aki „nem elég bevállalós, nem elég szexi, szép és pöpec”. A Nő, aki sokkal többet ér nálad.
-És ez, nem közröhej tárgya?
Kösz szépen, hogy végül én sem lettem egyedül. Találtál nekem sok-sok jó barátot, mutogathatjuk egymásnak a sebeket, meg a szakadt lelki szövetet.
Kösz, minden Nő nevében, akivel valaha is dolgod volt. Amíg te ütöttél mi feleszméltünk. Én kérem vissza az önbecsülésemet, meg mindenki helyett a sajátját, hátha valaki még nem meri..... Jah, rossz helyen kerestem az önbecsülést. Hogy is adhattál volna önbecsülést nekem?... Pont te?..
Az erőszak az értelmetlen zsidózás, meg a kurva anyád minden sarkon.
A "Megint kettest kaptál?"
Az erőszak az „Anyád kurva? Rám vár?”
Az erőszak a "Sosem nézek hátra” kijelentés mögé bújt félelem. Szerintem az erőszakról, mindenkinek aki ismer, te jutsz eszébe ahogy megvered az éppen aktuális barátnődet, hogy mások- vagyis saját önkényedet könnyebben eltudd viselni.
Szerintem az erőszak maga a MAGYAR.
-Hiszel egy MAGYAR mentes Magyarországban?
-MAGYAR? Inkább számolj le a MAGYARRAL, úgy lehetsz végre magyar.
-Magyar?
-MAGYAR.
Mint látod a válasz baszottul egyszerű.
Magyar vagy? Baszódj meg és elterülsz.
Egy vékony lány, 150 centi fele ne sétáljon egyedül az utcán nyolc óra felett, mert abból ugye MAGYAR lesz.
Ne szólj vissza apádnak, higgye azt hogy igaz, hogy te vagy a leggázabb szócséplő pimasz, kamasz, fasz.
Ne nézz senki szemébe az utcán.
A tanárodat távolról kerüld el, vagy inkább ő téged. Mert miért ne?
Akarom, hogy te is épp annyira undorodj magadtól, amennyire mi tőled! Akarom, hogy ne csak nézz, láss is bazmeg és most ne csak a szoknyák alá, meg a mellek közé, hanem a szabadságra vágyó zárt szájak mögé.. Tudod mit?... Csak azt akarom, hogy BASZÓDJ MEG!
A pofon nem verés.
A Nő nem rabszolga.
A magyar?.... nem ember.
A „ne haragudj hagyj békén” pedig nem egy új esély.

Hogyha a pofon nem verés akkor én most felpofozom az egész országot, - pedig ez talán pont nem a te hibád -hogy térjetek már észre kérlek.
Egy pofon nem verés, egy pofon nem az. Kettő már annak számít? ...
Hogy nekem most az erőszakról kéne írnom, de ez csak egy fél fénnyi félrebaszás. Mindig te jutsz eszembe. Te meg az apád, hogy már a földszintről hallottam a veszekedést a tizediken.
Láttalak üvöltözni, magaddal és másokkal.
Láttam ahogy apád után véres szájjal kiabálsz, vagyis nem.. nem láttam, de amikor mesélted, éreztem a megtorpanást. Én meg csak néztem rád, mint a kiskutya akit éppen halálra készülnek verni. Talán, ezért történt minden...?
És az hogy ennyiszer elmondom esetleg tudatosítja az agyhalottakban, hogy a pofon nem verés és én nem verlek át. Max át ütlek a ló túloldalára ha már magadtól nem lesz yolo.

Magyar:
NEM A MI HIBÁNK, HA MEGERŐSZAKOLNAK AZ UTCÁN!
NEM A MI HIBÁNK, HOGYHA MEGVER A TANÁR!
NEM A MI HIBÁNK, HOGYHA MEGPOFOZ A FASZINK!

A pofon verés, a pofon maga a verés. A pofonverés erőszak.

Szerinted az ÉN HIBÁM, hogyha megerőszakolnak? Mert tehetek róla, tehetek ellene?
Sőt az is az ÉN HIBÁM, hogyha a faszim csúnyán néz rám?
Szerinted az ÉN HIBÁM, hogyha bemutatnak nekem egy szórakozóhelyen?
Hogyha minden a ÉN HIBÁM, akkor mondd, mégiscsak ÉN VAGYOK az ERŐSZAKTEVŐ!?

Új alkotás feltöltése

Elég lendületes és indulatos szöveg, de itt-ott ráférne egy kis fazonigazítás. Helyenként elviszi a lendület, és a szójátékok nem igazán követhetőek, de ezeken lehet segíteni. Konkrét javaslatok a mellékletben.

A pofon nem verés és én nem verlek át

Öhm. Nem tudok mit mondani az erőszakról. Engem ugyanis sohasem bántottak. Anyám sose vert meg, apám sosem emelt rám kezet és sosem mondta "Csak annyi a mázlid hogy lány vagy.” Engem sosem bántottak, szóval az erőszakról max annyit tudok mondani, hogy mondták már nekem, hogy nem vagyok elég jó. Hogy mondták már, hogy sose leszek elég. Nekik.
Engem viszont bántottak az iskolában.
Engem az iskolában bántottak.
Bántottak engem az iskolában.
Az iskolában engem bántottak.
Mert ugye csak egy tárgy vagyok...Kedvesem. Mit eladnak, megvesznek és a földhöz csapnak sokszor, s amikor már sokadjára csapnak oda, kettéhasadok. Ez az emberiség.
Egy tárgy vagyok Kedvesem, egy eszköz, amit mindenki semmibe vesz. Tudod a nagy emberség elveszett, most csak embertelenség van.
Egy tárgy vagyok, Kedvesem. Mostantól életcél, hogy használatba vegyenek és végül otthagyjanak egy poros piros polcon szókra kész. Portalan, párás könnycsakráim könnye patakokba pontatlan ömlenek. Ahogy párolog könnycsakráim könnye én éppoly gyorsan halványodom halvány hitté. Hittél? Valaha is embertelen emberségben? Elveszett. Elvesztettél te esztelen elme elmenekültem. Mert ez csak egy apró lepke röpke repte. Semmi sem változik attól, hogy kimondod.
Engem követtek már az utcán, de nyugodj meg, nem történt semmi, nem féltem.
Önök szerint, egy tízes skálán mennyire férfiatlan megütni a feleségét, vagy éppen a legidősebb fiát, csakhogy a többi megtanulja végre, ki az úr a háznál?
Vagy, hogy az erőszakról nekem mindig a te arcod jut eszembe, amint elmeséled, hogy apád megint megvert. A miért kérdésre a válasz persze a "Bocs, már megint lélegeztem”.
Az erőszak szerintem te magad vagy, hogy világéletedben féltél mindenkitől, aki előtted, vagy csak szimplán utánad lépkedett. Hogy én mindig előtted jártam legalább három lépéssel. Tőlem nem.. tőlem tényleg nem kell félned.
Az erőszak az értelmetlen zsidózás, meg a kurva anyád minden sarkon.
A "Megint kettest kaptál?"
Az erőszak az „Anyád kurva? Rám vár?”
Az erőszak szerintem a "Sosem nézek hátra” kijelentés mögé bújt fájdalmas félelem. Szerintem az erőszakról, mindenkinek aki ismer, te jutsz eszébe ahogy megvered az öcsédet, hogy mások- vagyis saját önkényedet könnyebben eltudd viselni.
Szerintem az erőszak maga a MAGYAR.
-Fájt amikor lekurváztak? MAGYAR.
- Félsz, hogy egyszer majd ő is megteszi veled? MAGYAR.
-Fáj a fejed? MAGYAR.
-Mi az a folt a karodon? MAGYAR.
-Mások is félnek tőled? MAGYAR.
Mint látod a válasz baszottul egyszerű.
Magyar vagy? Baszódj meg és elterülsz.
Egy vékony lány, 150 centi fele ne sétáljon egyedül az utcán nyolc óra felett, mert abból ugye MAGYAR lesz.
Ne szólj vissza apádnak, higgye azt hogy igaz, hogy te vagy a leggázabb szócséplő pimasz, kamasz, fasz.
Ne nézz senki szemébe az utcán.
A tanárodat távolról kerüld el, vagy inkább ő téged. Mert miért ne?
-Hiszel egy MAGYAR mentes Magyarországban?
-MAGYAR? Inkább számolj le a MAGYARRAL, úgy lehetsz végre magyar.
-Magyar?
-MAGYAR.
S ezúton szeretném megüzenni a magyar rapcéna 95%-ának, hogy ők maga a MAGYAR-talanság.
S, most próbálom nem prózaira venni a vers-poétikám, de valahogy mégis fájt.
Volt egy barátnőm. S láttam, amikor az apja megütötte. Láttam amikor nem szerették eléggé, láttam amikor mindenki őt bántotta, akár szóval akár ütlegelve és tudod,
A pofon nem verés.
A nő nem rabszolga.
Az ember nem állat.
A magyar?.... nem ember.
Az utállak nem szeretlek.
A „ne haragudj hagyj békén” pedig nem egy új esély.
A pofon nem verés....
A fájdalom nem kín.
Az öröm nem boldogság.
A szex nem szerelem.
A félelem nem fájdalom.
A pofon nem verés.
Hogyha a pofon nem verés akkor én most felpofozom az egész országot, - pedig ez talán pont nem a te hibád -hogy térjetek már észre kérlek. Mert ez ugye nem verés. De annak kéne lennie.
Egy pofon nem verés, egy pofon nem az. De ha én most megütöm az egész országot, amiért ilyen szarul viselkedett, amiért csak téged nem vett észre soha. S, hogy nekem most az erőszakról kéne írnom, de ez csak egy fél fényni félrebaszás. Mindig te jutsz eszembe. Te meg az apád, hogy már a földszintről hallottam a veszekedést a tizediken. Fájt?
Láttalak veszekedni, magaddal és másokkal.
Láttam ahogy apád után véres szájjal kiabálsz, vagyis nem.. nem láttam, de amikor mesélted, éreztem a megtorpanást. Én meg csak néztem rád, mint a kiskutya akit éppen halálra készülnek verni.
És az hogy ennyiszer elmondom talán tudatosítja az agyhalottakban, hogy a pofon nem verés és én nem verlek át. Max át ütlek a ló túloldalára ha már magadtól nem lesz yolo.
A prostituált nem kurva.
Az ember nem magyar a magyar nem ember.
Egy tárgy vagyok, Kedvesem. Ma itt vége az embertelen erők erejének. Amíg te menekülsz, addig leülök ha nem nagy gond. S, gondtalan gondatlan gondolkozásom, velem együtt, hadarva halványodik hitetlenné. Kedvesem, higgy mindig hitetlenül, de sohase légy e embertelen emberiség embere.
Én meg csak egy lány vagyok akinek pont te nem kelletél.
Aki csak egy szó akar lenni pont a te szádból, ami pont jólesik valaki másnak.
A pofon nem verés, de ha most behúznék egyet az irodalom tanáromnak, hogy miért nem segitett sohasem megérteni a vers-poétikám akkor engem elítélnétek, ugye?
NEM A TE HIBÁD, HA MEGERŐSZAKOLNAK AZ UTCÁN!
NEM A TE HIBÁD, HOGYHA MEGVER A TANÁROD!
NEM A TE HIBÁD, HOGYHA MEGPOFOZ AZ APÁD!
A pofon verés, a pofon maga a verés. A pofonverés erőszak.
Egy erőszakos szaki erőszakolja már hosszú évek óta az egész országot.
A TE HIBÁD, HOGYHA MEGERŐSZAKOLNAK!
SŐT AZ IS A TE HIBÁD, HOGYHA APÁD CSÚNYÁN NÉZ RÁD.
A TE HIBÁD, HOGYHA BEMUTATNAK NEKED EGY SZÓRAKOZÓHELYEN.
Hogyha minden az én hibám, akkor mondd, mégiscsak én vagyok az erőszaktevő?