Vonalban

4. helyezett / Novella
Téma: Erőszak

Bálint egy internetszolgáltató ügyfélszolgálatánál dolgozik. Nem sokat keres vele, ez számára is csak másodállás, de a mai világban minden pénz számít. Tíz előtt öt perccel jön is váltás, beül egy boxba és a könyvét kezdi olvasni, miközben hívásra vár.
Éjfél körül csörren meg a telefon. Egy férfi hívja, akinek órák óta problémája van a lassú internettel. Magából kikelve ócsárolja a szolgáltatót, de szerencsére Bálint tudja kezelni a helyzetet. Egy-két ilyen telefonáló mindig akad.
Két órával később, a bóbiskolásából egy újabb csörrenés riasztja fel. Kicsit kába még, ritkán kap ilyenkor hívást, de a munka az munka. Felveszi a telefont, persze csak a szokásos egy perces várakoztatás után.
- Jó estét kívánok! Miben segíthe...
- Kérem... Segítség!...
Lefagy egy pillanatra. Mi ilyen sürgős két órakor? Nem tud mit reagálni hirtelen, odébb tolja a könyvét, a sudokut, a kávé maradékát meg kiborítja véletlenül, amire káromkodni sem tud már, fáradt hozzá.
- Miben segíthetek? - ismétli meg magát. Próbál higgadt maradni.
- Én... én...
A vonal másik végén egy lány van, hangjából ítélve kora tizenéves. Kapkodja a levegőt és zavartság érezhető a hangjából.
- Történt valami az internettel? - kérdezi Bálint annyi kedvességgel, amennyivel csak lehet.
- Kérem segítsen... Sötét van és... Nem tudom hol vagyok...
Bálint nevetni kezd.
- Na jó, akárki is Ön, kérem ne szórakozzon!
- Én nem...
- Figyelmeztetem, ez a beszélgetés felvételre kerül!
Semmi válasz. Bálint ujjai már a gomb felé indulnak, amivel véget vethet a beszélgetésnek, amikor a lány megszólal.
- Bántott, megvert... megerőszakolt, pedig nem tettem semmit...
Zokog a lány, szavai halkak. Bálintot kirázza a hideg. Fél. Azonnal átkopog a másik boxba. Bizonyára ott is alszanak, mert semmi reakció.
- Jól van... kérlek nyugodj meg!
Még jobban dörömböl, de ezt sem hallják, mobilját kapja elő és betárcsázza a rendőrség számát, kezdi felfogni mi történik, de még nem hívja őket.
- Kivel beszélek?
- Sára vagyok.
- Mi a vezetékneved?
- Varga... Varga Sára vagyok, kérem, hívja fel a szüleimet!
- Hogy hívják őket? Hol laknak?
- Jön, csss!
Bálint elhallgat. Mindketten félnek. A férfi kezdi felfogni a helyzetet, de nem mer megszólalni egyelőre. A lány levegővételeit tisztán hallja, sőt még a szívverését is, annak torkában.
- Elment... félek, könyörgöm, segítsen!
Az újságra pillant, arra a napilapra, amit rendszeresen olvas és belelapoz, hátha van hír elrabolt személyről, egy Varga Sára nevű kislányról, de semmi.
- Itt van még? Kérem…
- Ö... Igen, bocsánat... Hol vagy most?
- Nem tudom... elraboltak, sötét van, kérem siessen, a telefonját keresi!
A kapcsolószobából érkezik egyenesen Róbert:
- Hallottam mindent, már tárcsáztam a rendőrséget, azonnal itt vannak! Tartsd vonalban!
Bólint és zavartan fordul vissza, majd határozott hangra vált, elvégre csak így tudja megnyugtatni a lányt, bár békés témát nem tud felhozni.
- Mesélj kérlek… milyen nap volt, mikor elraboltak?
- Február volt... talán szerda. Keresse meg a szüleimet, kérem...
Nagy bőgésben tör ki.
- Css! Nyugodj meg, kérlek! Minden rendben lesz! Hogy hívják a szüleidet?
- Jön… Segítség!
- Kicsoda? Ne!
Egy ajtó csapódik, egy férfi kiabál valamit, pár csattanás, és a lány sikít.
Majd a hívás megszakad.

Új alkotás feltöltése

​Kedves Tibor, gratulálok, nagyon könnyed kézzel teremted meg az írás feszültségét, a váratlanul előálló vészhelyzetben felbukkanó érzések ellentmondásosságát. Bátorítalak, hogy szánj még időt, energiát az írás továbbfejlesztésére, ebből akár egy filmsorozatot is el tudok képzelni.