Nyelv alatt, vázlatpontokban

7. helyezett / Vers
Téma: Erőszak

- Mintha homok lenne a számban
- betonba gyökerezik a lábam
- kezem erőtlen
- „ittveszek”
- az idegvégződések pedig kikristályosodnak
- törékeny
- a szavak puskacsövét csak önmagam ellen fordíthatom
- nincs semmi
- csak bénultság
- a vér dobbanása
- a "végsőkig feszíti fel a gerincem"
- végzetcsönd, valami, valahol a porhanyós húsba mar
- aztán robban.

- a szeme
- kegyelmez?
- figyelem
- hidegek a szemgödrei, nem néz vissza
- vöröslő bénultság
- zsibbad
- a fogam ajakhúsba mar, még tartom magam
- a vér íze a számban
- sarokba lapulok
- mert
- de ide is utánam jön a zokogás
- meg persze ő
- a fájdalom a nyelvem alatt van, a fülem tövénél
- oda rejtem el
- most már kívülről figyelem
- roncsolja a testem
- az otthonom
- köpés
- a tarkója
- a sarokban a falak ölelnek
- szánalom
- kuporgok
- vajon meddig tart ez a feketére lakkozott
- öntudat
- tudatlanság
- percórák

- Éles kontúrok
- talán a karikák a szemem alatt
- mások nem tudhatják
- verőfényes nappalokon szürkés lila foltnak lenni
- szögesdrótokba bugyolálom magam
- újra
- és
- újra
- követ hordozni a gyomromban, mely néha olyan hideg…
- …máskor meg megpörköli a gyomorszájat
- oda kaptam az első ütést
- most van csak igazán homok a számban
- kevéssel fél 2 előtt
- az ébrenlét plafonját kaparászom
- térszűke
- végérvényes vég
- kéne
- csontban a hússzilánkok
- felszakad
- a varr
- sebek
- megbélyegeznek
- mint a rámütött billogok
- lehetetlen lehetőségek
- bőrömet lehúzni
- durván szőtt zsákruhát a helyére
- fuldoklok a semmiben
- ezerévek teltek el tegnap óta is
- siklik a fém a fémen
- azt hiszem, összekoccant a fogam
- csikorog

- ők nem tudják
- nem

- összeszedni
- kéne
- de ez már örökérvényű
- pókhálóból szőtt álarcok mögött
- könnyed hazugságok
- nyirkos
- remeg
- nem is létezik
- már nem is létezem
- érzem, semmi sem volt előtte

- ezek meg
- előadják magukat
- ők nem tudják
- nem értik
- de én
- kegyetlen vagyok
- és
- erős
- és
- kemény
- mert falhoz vágnám az összeset
- csontropogás
- a vér dobbanása
- egyre gyorsul
- végigsimítanám az ütőeret a torkukon
- az övék vajon dobog-e
- keserű félmosoly
- kérgesek a kezeim
- görcsbe rándul
- szünet

- aztán csak
- a fájdalmuk sikít fel
- az arcukon
- most már ők is
- tudják
- én törtem meg őket
- a szemükben
- de én hova tettem a sajátomat
- kincseket
- meg önmagamat
- iszapcsönd.


Új alkotás feltöltése

Érdekes megoldás ez a töredezett íráskép, vannak benne lehetőségek. A szöveget viszont érdemes volna jobban közelíteni a megadott témához. Bővebben a mellékletben.
 

Nyelv alatt, vázlatpontokban

- Mintha homok lenne a számban
- betonba gyökerezik a lábam
- kezem erőtlen
- „ittveszek”
- az idegvégződések meg kikristályosodnak
- törékeny
- a szavak puskacsövét csak önmagam ellen fordítom
- nincs semmi
- csak bénultság
- a vér dobbanása
- a végsőkig feszíti fel a gerincem
- végzetcsönd, valami, valahol a porhanyós húsba mar
- aztán robban.

- Éles kontúrok
- talán a karikák a szemem alatt
- mások nem tudhatják
- verőfényes nappalokon szürkés lila foltnak lenni
- szögesdrótokba bugyolálom magam
- újra
- és
- újra
- követ hordozni a gyomromban, mely néha olyan hideg…
- …máskor meg megpörköli a gyomorszájat
- oda kaptam az első ütést
- most van csak igazán homok a számban
- kevéssel fél 2 előtt
- az ébrenlét plafonját kaparászom
- szűkül a tér
- végérvényes vég
- kéne
- csontban a hússzilánkok
- felszakad
- a varr
- sebek
- megbélyegeznek
- lehetetlen lehetőségek
- bőrömet lehúzni
- durván szőtt zsákruhát a helyére
- fuldoklok a semmiben
- ezerévek teltek el tegnap óta is
- siklik a fém a fémen
- azt hiszem, összekoccant a fogam
- csikorog
- ők nem tudják
- nem
- összeszedni
- kéne
- de ez már örökérvényű
- pókhálóból szőtt álarcok mögött
- könnyed hazugságok
- nyirkos
- remeg
- nem is létezik
- már nem is létezem
- semmi sem volt előtte
- ezek meg
- játsszák magukat
- ők nem tudják
- nem értik
- kegyetlen vagyok
- és
- erős
- és
- kemény
- mert falhoz vágnám az összeset
- csontropogás
- a vér dobbanása
- egyre gyorsul
- végigsimítanám az ütőeret a torkukon
- az övék vajon dobog-e
- keserű félmosoly
- kérgesek a kezeim
- görcsbe rándul
- szünet
- aztán csak
- a fájdalmuk sikít fel
- az arcukon
- most már ők is
- tudják
- én törtem meg őket
- a szemükben
- de én hova tettem a sajátomat
- kincseket
- meg önmagamat
- iszapcsönd.