Erőszakos gondolatok

Műfaj: Esszé
Téma: Erőszak

„Erőszak”… Pedzegessük egy kicsit ezt a csúful csengő fogalmat. Állapítsunk meg köztudott tényeket róla s aztán individualista módon ítélkezzünk felette. E szó, hogy mit takar (részben számomra), most megkísérelem szövegszerűséggé formálni.
Az erőszak az embertársaink felé irányuló, pusztán a saját érdekeink figyelembevételével elhatározott vagy csak véletlen folytán történő, az érintett fél számára fizikai és/vagy pszichológiai téren negatív hatást maga után vonó cselekedetek összessége. Erőszaknak egyértelműen titulálható egy tett, ha az sért valamilyen téren valakit.
Az erőszak típusokra van tagolva kollektív és személyes (más személy vagy önmagunk elleni) értelmezésben. A kollektív erőszak lehet gazdasági, politikai és társadalmi (ilyenek például a háborúk, a népirtások, az elnyomó uralmak), ezek egy komplett népcsoportra, nemzetre, államra vagy bolygónk egész társadalmára lehetnek jogsértő okozattal. Az erőszak, természete révén lehet fizikális (mások testi épségét rossz irányba befolyásoló vagy mások erényeit testi érintkezés során korlátozó bűntettek) és pszichológiai (mások tulajdonának, szükségleteinek elvétele, fenyegetések, zsarolások). A másik személy elleni erőszak lehet családon belüli (általában nagyszülő vagy vézna, gyenge családtag felé irányulva) és közösségen belüli (ahol a bíráskodást nagyban befolyásolja a két fél viszonya). Az önmagunk elleni erőszak (véglete az öngyilkosság) általában egy előbbi fizikai vagy pszichológiai bántalmazás által következik be.
Az erőszakot már több ezer év óta büntetik, de az idő múlásával egyre enyhébben lakolnak a gonosztevők. Eleinte szinte mindenért halálbüntetés járt, aztán azt kapta a bűnös, amit adott, utána meg egyre csak kisebbedett a büntetés súlyossága. Manapság már eltörölték a törvényes kivégzéseket szinte mindenhol; már leggyakrabban a börtön a megoldás. Az biztos, hogy ez jóval kulturáltabb.
A tévében a hírek teli vannak erőszakos dolgokkal, és én hiszek a tévének, mert valódi felvételeket mutatnak, valódi hangokat hallatnak a bűncselekményekről. De (szerencsére) az én életemben egyáltalán nem volt szerepe az erőszaknak, mert a környezetem jóságos volt velem, és mert nem kerestem a bajt, ezért hitelesen nem tudok beszélni az erőszak általi szenvedésekről, fájdalmakról, nyomorról. Viszont azt tudom, hogy nélküle milyen, és ezért én soha nem fogom embertársaimat erőszak alá vetni, és ha nem lennék ilyen lusta, akkor mindenkit békességre nevelnék.
Figyelembe véve azt, hogy Földünk népessége folyamatosan gyarapszik, még ha arányaiban nem is, de mértékében vele növekszik az erőszak is: vele egyre csak nő a terroristák száma, a tömeggyilkosságok és áldozatainak száma. A civilizáció fejlődése – Rousseau is megmondta – rossz hatást gyakorol az erkölcsre, és az erőszak igazából az erkölcs hiányából fakad, és a civilizáció óhatatlanul és egyre gyorsabban fejlődik. Nehéz dolgunk van.
Az emberek szerintem nem így gondolják, de az a véleményem, hogy a technikai fejlődés a különböző elektronikai eszközökkel úgymond hatásosabbá teszi az erőszakot, megsokszorozva annak útjait-módjait, lehetőségeit (egyre modernebb katonai felszerelések, egyre nagyobb mértékű pusztítási potencia). Persze a magas színvonalú orvostudomány miatt szinte teljesen megszűnnek a személyes fizikai károk, a segélyszervezetekről nem is beszélve. A pszichológiai következmények jóval maradandóbbak és visszafordíthatatlanabbak.
A törvény egyszerűen nem képes megállítani az erőszakot, csak fékezni tudja azt, azzal, hogy a bűnöst beküldik a börtönbe, vagy ha nem megy magától, akkor üldözik, hajszolják őt, háborgatják, megkeserítik az életét az ellenállás idejére, aztán erőszakkal fogságba ejtik – erőszakot alkalmaznak az erőszak ellen (ez persze csak egy végleti opció). Az emberi lény összes példánya nem képes minden szabályt betartani, és az indulatait kordában tartani; különbözőek vagyunk, némelyünk erőszakos, a többi meg nem az – ez nem a szabályok szigorúságától függ.
Arról nem is beszélve, hogy a törvényes erőszak is jelen van! Kiböki az szemünket: a reklám. Ez pszichológiai erőszak, megfoszt minket a gondolati szabadságtól. Veszélyezteti az önálló véleményalkotást bizonyos dolgokról, és ha nem a színtiszta igazat mondják, vagy csak nagyon csábítóan adják elő a részleteket, akkor az áldozatok befolyásolt pénzkidobása miatt szükségleti hiány köszönthet be. Továbbá az egyre erkölcstelenebb média (pl. az erőszakot közvetítő rajzfilmek, a valóságshow-k, az aljadalszövegek) erőszakra sarkallja a közönséget. Biztos vagyok benne, hogy a technikai fejlettségnek nagy a befolyása az erőszak mivoltára nézve.
Fülleszti az emberiség levegőjét ez a helytelen és borzadályos dolog, csak irtózni lehet tőle vagy eggyé válni vele. Olyan, mint egy fertőző vírus: akit vernek gyerekkorában, az önnön utódját fogja verni; akit galádul kifosztottak, az bosszúra most is szomjazik; ha bárkinek példaképe erőszakoskodik, maga is erőszakos lesz.
Eddig csupán elleneztük az erőszakot. De mi van akkor, ha ez nem is olyan förtelmes dolog, mint amilyennek látszik? Mi van akkor, ha ennek köszönhető az egyensúly? Mi van, ha a világunk igényli az erőszakot, és mégse kell elítélnünk ezt a szörnyűséget?
Nem lenne erőszak, ha nem lennének erőszakos tettekre hajlamos emberek. Nem lenne olyan mértékű a személyiség jobbulásának lehetősége, ha nem lennének ilyen elvetemült emberek, javulásra óriási mértékben szorulván. Ha nem lenne erőszak semmilyen formában, akkor tökéletesebb lenne minden. Hát legyen csak erőszak! Nem lenne miértje a globálisan békés világnak, ugyanis a lét értelme a lelki fejlődés, aminek egy hányada az erőszak elleni küzdelemben valósul meg.

Új alkotás feltöltése