Gengszter és Margarita

Műfaj: Vers
Téma: Erőszak

Az úgy történt, hogy találkoztak anno még egy bárban,
Meg sem tudta fogalmazni, mit szeretett meg a lányban.
Fiatal volt, derűs, amolyan jópofa, menő gyerek,
El is csábította azonnal a kiszemelt nőegyedet.
Korán indult, hevesen izzott a lángoló románc,
Még nem vetett árnyékot se szarkaláb, se egy ránc.
Aztán szépen barázdákat hagyott az idő vasfoga,
S úgy lett egyre furcsább a már többgyermekes apuka.
Kívülről csak a szokott látszott: két keserű arc,
De otthon napról napra folyt az élet-halál harc.
Ami régen nem volt más, mint titkolt szépséghiba,
Most előjött, az "úriember" dacos indulata:
Vulkánként tört elő, túl soká' rejtegette
S évtizedek alatt családját csak emésztette.
Véget nem érő történet volt. Margit- a nő- tartotta a látszatot,
S szabályt szegve, esdekelve kért éjjel bocsánatot.
Napközben, míg mosott, s a gyerekek sebeit kezelte,
Örült, ha csend volt, mert aludt a "kedvese".
Elmenni nem mert, ez a fráter még eladná a gyerkőceit,
Így szenvedve ugyan, de oroszlánként védte csöpp kölykeit.

Így boldogult napról napra Boldizsár és Margit,
Pihenő csak akkor volt, ha Boldi nem itt' annyit
Józanon sírt, üvöltött, fájt, hogy rombolja önmagát,
De másnap lankadatlan indult újra, felszakadt a gát.
Kezdődött előlről, volt, mi kell: fegyver, kés, dárda, vasolló,
Üres zsebbel, munka nélkül, hisz' " Pénz számolva, asszony verve jó."

Ez egy ilyen, fertőző, alattomos fekély,
S az orvoslásra kevés -tőlünk függ- az esély.
Keserűség, kudarc emészti a védelmező apákat,
Kik jó esetben inkább hősök, óvók, dicsők, bátrak,
Mentsvárt adnak az egész családnak.

De e forrongó, zord veszély, az erőszak,
Nemzedéknek rombolásra erőt ad.
Csak egyszer elég, hogy elinduljon, mint a tűz,
Onnan asszonyostól, gyermekestől űzve űz.
Minél többet engedünk, annál többet akar,
Leleplezni kéne, de sokunk elfed, takar,
S jövendő gyermekünk születve hal.

Új alkotás feltöltése