Az erőszak nem szül szeretetet!

Műfaj: Esszé
Téma: Erőszak

Az erőszak sajnos egy igen sokszínű fogalom az élet minden területén. Ez is olyan, mint a szólásszabadság, régóta az ember életének a része. Létezik testi, lelki erőszak. Mindegyiknek még külön, szerteágazó típusa van. A testi erőszak magába foglalja például a nemi, és családi erőszakot is. Lelkinek pedig, mondhatjuk a zsarolást. A szólás alapján, miszerint „Pénz számolva, asszony verve jó!” nekem két fajta erőszak jut eszembe, melyek sokszor az életben összefüggnek. E kettő, pedig az anyagi, és a rémes családon belüli típusok, melyek mondhatni a legdominánsabbak. Sokszor alakul ki anyagiak miatt az erőszak. Sokan vannak, akik belebetegednek, nem tudják feldolgozni, és helyükön kezelni a dolgokat, ezért erőszakhoz folyamodnak. Például, ha egy párkapcsolatnak vége lesz, de ezt nem képes feldolgozni az egyik személy, akkor, ha a másik már új, boldog kapcsolatban éli életét, képes arra, hogy elrontsa a másik életét is.
Szóval az erőszak, pontosabban a családon belüli erőszak. Minden fajtája közül a legcsúnyább, legfelháborítóbb a családon belüli erőszak! Amikor az állítólagos szeretteit képes, akár egy nő, egy férfi, de még akár egy gyerek is megütni/ bántani annál ocsmányabb dolog nincs. Sajnos manapság a cselekvést elkövetők közé a gyerekeket is be kell soroljam. Világunk gyermekei sajnos tanulják az erőszakot. A TV műsorok, na meg persze a gyerekkori emlékek, amiket gyermekként láttak a szülőktől, azok az emberben megmaradnak. Kezdjük ott, hogyha szeretünk valakit, akkor őt, hogy vagyunk képesek megütni? Hogy tudunk, úgy a szemébe nézni akárkinek, akinek azt mondtuk szeretlek, úgy, hogy közben bántalmazzuk?! Hiszem, hogy akit szívünkbe fogadtunk, azt nem kellene megverni, fájdalmat okozni neki. Mivel, ha mégis ezt tesszük, akkor egyáltalán nem tudjuk, hogy mit jelentenek szavaink. Nem érezzük a súlyát annak, amit kimondtunk. Azt kell, mondjam ez eléggé szomorú, és szégyellnivaló. Úgy vélem, hogy az első, a jó útra vezető lépés a tolerancia, és egymásra odafigyelés lenne. Illetve ennek a megtanulása. Valami miatt erre a többség nem képes. Persze vannak, akikben ezek a tulajdonságok megvannak, ugyan elég kevesen, de még vannak. Szeretném itt kihangsúlyozni a még szót. Mert bizony a mai, romló, az egyik legrosszabb irányba haladó világban ez a kevés csupán tű a szénakazalban. Félő, hogy a tűt sose találjuk meg. Őszintén szólva nem értem, nem tudom, hogy mitől jobb egy férfinak, ha a feleségét, gyermekét megveri. Azt sem értem, hogy egy anya a saját gyermekét, hogy képes ütlegelni. Sosem fogom megérteni, miért kell egymást bántania az embereknek. Barátságosabb megoldás lenne, ha a kommunikáció segítségével a szeretet felül kerekedne, hiszen az erőszak erőszakot szül. Szerintem az erőszak, legyen szó bármely típusáról nem jó. Kifejezetten rossz! Az a véleményem, hogy bár vannak rossz dolgok, de ahhoz, hogy ismerjük a jót, tudomásul kell venni, szembe kell nézni velük, és emberségesen meg kell oldani őket. Hiszen a világ, de még mi magunk is cselekszünk néha rosszat. Az ellentétekre szükség van, ugyanis így tudjuk meg, hogy van jó, és rossz. Elvégre nincs fény sötét nélkül, és a sakktábla se lenne igazi, ha nem lennének fekete-fehérek a négyzetek rajta. Mert, bármilyen hihetetlen, ezek az ellentétek kiegészítik egymást. A mi, mai kis Földünkön ez az egyensúly megdőlt, mivel egyre több hírt hallani az emberek erőszakos cselekedeteiről. Életünk, mindennapjaink tele van mocsokkal. Ilyen az erőszak is. Sőt, hogy pontosabb legyek az erőszak az egyik legerősebb, leggonoszabb, és vakítóbb mocska. Olyan természetfeletti erőnek mondanám az erőszakot minden apró ágával együtt, amely ha egyszer behatol az agyba, mindig ott lesz. Lehetetlenség onnan kikaparni, de szerencsére manapság erre is vannak megoldások. Még rosszabb, mikor elborítja az elmét, és uralkodni kezd felettünk. Olyan cselekedetek végrehajtására kényszerít, amelyeket több mint valószínű, hogy megbánunk. Vagy éppen annyira ránk telepszik, hogy elgondolkodni, megbánni se hagy minket. Szóval rendkívül gonosz gyakorlati, és az elmét borzoló misztikus dolog az erőszak. Van rá ellenszer, ahogy minden emberi hibára, de csak nagyon kevesen képesek megtenni az első lépéseket, azért, hogy megoldódjon, megszűnjön. Sokan lusták, és beletörődnek a szomorú jelenbe, miközben egy hír hallatán elborzadnak. Hahó, ébresztő! Lehetne tenni a javulás érdekében, de ezt nem sokan teszik meg. Aki meg igen az eltűnik a homályban a sok rossz között.
Hát ez az én véleményem. A megoldáson jó lenne, ha mindenki elgondolkodna. Ha nem, akkor ezzel a József Attila verssel zárom soraimat: „Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág!”.

Új alkotás feltöltése