Szól. Ás. Szabadság

6. helyezett / Esszé

Nem tudom mit írjak. A szólásszabadság egy olyan fogalom, ami manapság annyira elcsépelt lett, mint az öszödi beszéd, vagy az épp aktuális miniszterelnökünket legecizni. Nem látok bele azokba a dolgokba, amik a felszín alatt zajlanak, de nem tudom, talán egészségesebb is az, hogy nem keveredek bele, nem stresszelem tovább a már amúgy is elég zaklatott, és kétszáz százalékon égetett életemet (Igen, mert tizennyolc évesen is lehetnek az embernek komoly gondjai, és feldúlt élete, bármennyire fáj is ezt beismerni. Sokan nem a semmiért sírunk) . De valahol, a bőröm alatt mégis bizsereg az a szenzor, az önkényes érzékelő, ami arra figyelmeztet, hogy: "Igenis, tudnod kell arról, hogy mi folyik a szülőhazádban!" . Nem szoktam prózát írni, valahogy mindig leragadtam a rímelős, cuki kis verseknél, de valami csoda folytán most mégis azt éreztem, hogy az a köntös számomra most szűk, kicsi, és szorít. Olyan érzés leng körbe, ami azt mondja, hogy vetkőzzem le a gátlásaim... De vajon mennyit ér az, ha most én is elkezdek orrba-szájba gecizni, vagy az elmúlt 25 évet szidni? Előtte milyen volt? Az öregek azt mondják, hogy jobb... Én nem tudom. Nem tudom megítélni, hisz bőven beleesek már abba a korosztályba, akik Pokémont és vele együtt Dexter laboratóriumát néztek, tehát én a '96-os születésemmel ne éltessem már a Kádár-korszakot, hisz lövésem se lehet arról, hogy milyen volt ott.. Persze, olcsó volt a kenyér, meg a fagyi a Balcsin, de elmondhatta az itt élő ember, hogy mit gondol a rendszerről? Korlátok között. Kicsit Déja vú érzésem van, amikor nagymamámat hallom mesélni azokról az időkről. Hisz, a diák ma is elmondhatja mit gondol, a közvélemény, a vezető kormány úgysem foglalkozik vele, hisz "Ez csak egy elégedetlen a sok millió választóból..". Ma ugyanazokat, vagy ha nem is teljesen azokat, de hasonló körülményeket fedezek fel, mint amik annó lehettek. Hisz én is elmondhatom, hogy mit gondolok az egyetemi szakok megszüntetéséről, (ami engem most leginkább érint), írhatok blogot, ahol szidom a rendszert, úgyse foglalkozik vele kutya se. De mi van akkor, ha én egy elismert újságíró vagyok? Van egyáltalán manapság ilyen? Meg tudna nekem valaki is említeni egy máig tevékenykedő, hiteles újságírót? .... Nem hiszem, hogy sokan képesek lennének rá, hisz (ha az én elképzeléseim igazak, vagy legalábbis közel állnak az igazsághoz), akkor egy mai újságíró vagy leírja, amit gondol, és akkor kirúgják minden munkahelyéről, vagy pedig benyal a rendszernek. Esetleg ő is felveszi a sokak szerint neonáci álarcot, és teljes mellszélességben szidja a rendszer. De akkor sem jegyzed meg a nevét.. Vagy mégis.
Egyáltalán mi a szólásszabadság? Hogy tudnánk megfogalmazni, mit jelent? A mai média (és itt kifejezetten a médiumok összességére gondolok, de főleg az Internetre), ontja magából a szebbnél szebb szitkozódásokat. Vajon jogosan? Vajon tényleg ennyire rossz a helyzet, vagy nekem is be kell állnom a "birkák" sorába, és elvakultan hinni az épp hatalmon levő párt minden szavának? Ezt döntse el mindenki saját maga. Hogy én? Nem nyilvánítok véleményt... Pont erről van szó. Nem nyilvánítok véleményt, mert vagy nincs értelme, mivel senki se hallgat meg, vagy holnap már a TEK fog rám törni, édesanyám lakásán, hogy felkelést szítok. Melyik a jobb? Legyek egy a sok közül, aki elégedetlen azokkal a lapokkal amiket az "állambácsi" oszt nekünk? Talán jobb vagyok akkor, ha van közönségem, és mint egy mártír a keresztényüldözések korából, szembe megyek a mai "mainstream" gondolatáradattal, és a saját síromat ásatják meg velem? Hány mártír nevét tudnád TE felidézni? Tanultál párról, nem? Vagy legalábbis kellett volna. Benne van egyáltalán a mai kerettantervben az, hogy hány ember adta életét azért, mert nem hitték el, hogy a Föld nem lapos? Vagy pedálozhatnék egy másik esettel is. Hány mohácsi hősi halott neve maradt fönt Nekünk? Kiket tudsz kiemelni abból a korból? Az akkori királyt, meg kettő főméltóságot? Akkor vajon az én felháborodásom mire lesz jó? Elhullok a XXI. század hősi, de névtelen halottjaként? Vagy teljesen mindegy mit írok, a maradék tíz millió, úgy is leszarja?

Új alkotás feltöltése

Tetszik, hogy személyes a szöveg, és jó a ritmusa is. A végkövetkeztetés talán túlzottan letargikus vagy spleenes, ennél szerintem azért többrétegű ez a kérdés.