Szokatlan szókatlan

Műfaj: Slam poetry

Szabad a SZÓ és szabad a dalom.
Szabad kiállnom és bármit mondanom.
Szabad a kormányt szidva slam poetryt zengnem.
Vélemény, az van bőven.
Bárki kimondhat bármit, amit csak akar.
Ha nem vagy elég lelkes egy rendezvényen,
már nem jön érted hajnalban a fekete autó, hogy elvigyen.
A szomszéd kisfiú is szervezhet tűntetést: az ingyen rágóért tízezren!
Magam is naponta szidom szép szavakkal szeretett hazám.
Az ám! De mire megyek vele? De mire megyek? Járok, kelek utcáin Budapestnek, de a gégémben gargalizált, majd kiejtett SZ-ek és Ó-k fülekre nem lelnek. Az áthajlás valójában átSZÓlás és nem elSZÓlás, ha elSZÓrok néhány keresetlen SZÓt, arról, hogy minden vidékinek jár a tájSZÓlás, nem csak a beSZÓlogatás, hogy: te miért nem lógatod be néhány SZÓrakozott SZÓfordulatod egy slam versenybe?
A SZÓlásszabadság nem csak a városiak SZÓrakozása, mindenkinek van joga a SZÓ ragozásra, és ha megindul egyszer a szavak folyama, azt nem lehet elzárni, csak kizárni. És kizárják. Ez a baj. Most is csak tépem a szám a keresetlen szavakkal.
Mert ezzel egyetemre nem vesznek fel. Hogy hogyan csűröm a szavakat, senkit nem érdekel. Mert munkám, pénzem, gyerekem nem a szavaim látható szabadságától lesznek. Ilyen embereket ma már nem keresnek.
Ma már nem kell diploma ahhoz, hogy politikai tisztséget tölts be.
Ma már nem kell tudás ahhoz, hogy az észt oszd.
Ma már nem kell tapasztalat ahhoz, hogy milliók életét befolyásoló döntést hozz.
Akkor meg minek is bármit is e Földön töltött kis időre?
A szabadsággal mit kezdjek, ha a szavak a fejekben elvesznek.

Új alkotás feltöltése