Csendesen ordítom

Műfaj: Vers

És a pódiumon állva szabadnak érzem a gondolataimat.
A papír a földre hullik. Nem akarom kontrollálni magam.
Csak beszélek. A mikrofonba ordítom eddig ki nem mondott szavamat.
Rángatnak, lábamat kiszakítják a fa szorításából,
kapálózok, menekülni akarok, de nem engednek.
Letapasztják a számat.
Megakadályozhatják, hogy beszéljek. Behatárolhatnak.
De a gondolataimat soha nem fogják szabályozni.
Üres szobában heverve, a magány és a szótlanság a lelkemre száll.
Egy férfi beront, üvöltözni kezd.
Nem kontrollálja magát. Senki nem tapasztja le a száját.
Gondolataim újra szárnyalni kezdenek.
Életemért küzdve vergődök a földön,
kezem már hátrakötözve, szám még mindig letapasztva.
És a férfi otthagy. Üvöltését a folyosóról is hallom.
Egy papír a földre hullik. Lehunyom szemem.
Csak beszélek. A mikrofonba suttogom elfojtott szavaim.
Letapasztom mindenki száját.
Látom a férfit, távol áll tőlem. Nem bánt, nem kiabál.
Csak csendesen hallgat,
és a pódiumon állva elhallgatok.
Lelépek.
Csendesen ordítom magamba a ki nem mondott gondolataimat.

Új alkotás feltöltése