Szabad vers(eny)

8. helyezett / Vers

Szabadság és akarat két külön dolog, állítja Thomas Mann,mit szorgosan megtanul sok diák, hogy ne maradjon tudatlan.
De mivel az ékes szólás tulajdonképp független akarat,így mond csak, Te barátom, mennyire érzed szabadnak magadat.
Mennyiben tiéd az az önálló vélemény, az a saját.
S ha teljesen valódi, vajon ki adta bele a javát.
Mert bizony gyakori, hogy amiről azt hisszük adja magát,az nem is a miénk, hanem parancsszóra fújjuk más tanát.
De ne csodálkozz, hisz hol a csorda szellem lett az erkölcs,ott a jótékony köz és törvény temérdek fejet megtölt.
Ez a szép új világ? A prófécia, a megjövendölt.
Így is megérte, hogy minden láncos béklyó végleg megtört.
Akkor pánikra fel, hisz aggodalomra semmi ok!Van itt még bőven ki beszéljen, maradt megmondó sok.
Ha nem látod e mondatot, ott kezdődnek a bajok.
Jegyezd fel: Igazság csak ott hol nincsenek morálok!

Új alkotás feltöltése

Tartalmilag helyénvaló gondolatok vannak benne- ez például nagyon jó irány:
Mennyiben tiéd az az önálló vélemény, az a saját?
S ha teljesen valódi, vajon ki adta bele a javát? -

de úgy érzem, az erős felütés után nem igazán bontod ki mindazt, amit magában rejthet. Kicsit sok a szöveg, mintha csak a levegőbe beszélnél, nem igazán mondod meg a tutit. Ez persze lehet irónia is, érthető úgy is, hogy direkt nem mondasz semmit arról, hogy nem mondanak mások sem semmit- akkor viszont érdemes a túlzással operálni és kiélezni a szöveget- mi történne a szöveggel, ha felerősítenéd az iróniát- érdemes kísérletezni!

Szabad vers(eny)

Szabadság és akarat két külön dolog, állítja Thomas Mann,
mit szorgosan megtanul sok diák, hogy ne maradjon tudatlan.
De mivel az ékes szólás tulajdonképp független akarat,
így mond csak, Te barátom, mennyire érzed szabadnak magadat?

Mennyiben tiéd az az önálló vélemény, az a saját?
S ha teljesen valódi, vajon ki adta bele a javát?
Mert bizony gyakori, hogy amiről azt hisszük adja magát,
az nem is a miénk, hanem parancsszóra fújjuk más tanát.

S ha ez mind nem lenne elég, ott a másik gond: a keret.
Hisz végső soron minden mondandód ugyanonnan ered,
a nyelvből, mely ha akarod ha nem, úgy született veled.
Így ha beszélsz, mit mások mondanak, a száddal azt teszed.

De vegyük el kicsit a szellemet, lássuk mi marad,
s tegyük fel a kérdést, szükségünk van mindre mit szabad?
Hol a határ, aminél már bizony felejtsd a szavad,
s amin túl akár a puszta gondolatát is tagadd?

De van itt még valami, ami eléggé zavar.
Eszköztárát tekintve a nyelvünk igen pazar,
mégis szétrepül, akár az őszi száraz avar,
hacsak a beszéd az, ami tényleg valós magyar.

Szavak mögött a kép, képek mögött az ösztön,
mi várja lankadatlan, hogy egy testet öltsön.
Itt a szabadság szürreális, s a szó börtön,
némaságban keresztül kell látni a csöndön.