Hát talpra....

8. helyezett / Slam poetry

Hát talpra. te magyar.
Igen Te magyar. Régen a szólás szabadság értMa, a mindenbe beleszarásszabadságáért harcol a fiatal Ó hogy te még az a fiatal vagy aki nem? Vedd már észre hogy ezt csak mondod De csak szépen csöndben nehogy valaki más is meghalja. Nehogy.
Szólás szabadság? Ugyan kérlek. Csak természetes h azt mondok amit akarok. Ja hogy nem?! Apám is megmondta Jól gondold meg fiam mit mondaszGondold meg.
Mert elég egy pillanat és már vége. Vége mert van véleményem.
Nem vége mert kiáltál mellete, eltértél a többitől, akik fejlehajtva menetelnek előreÉs megy csak megy mást nem nézve magával törődve.
Csöndben. És majd egyszer valaki felszólal.
Hogy ez nem élet! Emberek!.
Mivan veletek? És mindenki felfog nézni rá. Abban az ötpercben ameddig tart a mondat. Azután csak tovább bámulják,Bámulod majd te is- a földet.
Mert te sem mersz megálni, Mert látod mitörténik,Mitesznek azzal az egyel is Amég ő meg áll, mindenki más megy tovább És fellökik, eltapossák. Százan.
Ezren.
Te sem tudod hányan.
Miért is tudnád hisz csak magadal foglakozol. Másra nem nézel. De retegsz hogy veled is ez lesz, Ha szólszHogy az élet, igy már nem az Mármint,a vágyott élet, a nagy szabadságEz nem az amire vársz De téged is csak eltaposnának Mert nem vagy te sem más,Csak éppen különbözöl.
Pont ezért ha szólnál Veled sem lenne másAhelyett hogy újongások közepette tenenének meg vezetőnek. Mert te arra vársz.
Tudom pedig nem ismerlek Tudom pedig nem szólsz hozzám Tudom mert rádnézek és látom szemedben! Ahogy meglátod az embert, a holtat Aki felett neked is csak átkéne lépnedDe nem tudsz. Már nem! Lehet hogy azért, Mert már fáj a halgatás De te meggyőzöd magad hogy csöndben nem fáj,Ha halgatsz te. Neked talán nem fog fájniFájni ugy mint annak az egynek aki felszálalt És most ott fekszik elötted De végül megszólasz.
Ugy mint még senki. De hiábaFellöktek, eltapostak De te felkelsz, már mint az álomból Mert, ezt csak álmondtad Egy jobb világban vagy,vagyis Jobbnak jobb az álmodnálDe vár rád a tanulás az élet Bemész az iskolába minden nap És mellé minden alkalommal Mikor szólni mersz Ne szólj bele miírjuk az életedMi mindent jobban tudunk rólad Neked nem kell, ne szólj ugy nem fáj a fejed majd mi eldöntjük mi a helyesNem elég! Az én életem az enyém! Lehet hogy az enyém!.
Szólsz? Ó te buta, ó te kis senki, ó te "ember?",Hogy miért igy mondom? Van iPhone -od? Van Facebook -od? Twitter -ed? Yolo-s fullcap-ed.
Ja, hogy nincs?! És még telenél ember?.
És neked van életed.
Családod.
Tudod mi az a tisztelet.
Nem hisz honnan is tudnád te csak magadat tiszteled, De azt mint valami istenet, rendesenCsak az a baj hogy neked már későTe elvesztél az űrben, Ami a lelked helyén van?! Na meg a tükörben.
Arról nem tehetek, hogy ez vagyLehet h a ruháid érnek 100 000 retÉs a szavad? Az mennyit ér.
Mikor kiálnál a "jogaidért".
De a köteleségeidet sem tudod! Szólásszabadságod ugyan, lehet van meg követőid De ha pénzed elfogy mid lesz? Hát nem mondták még neked a te véleményed nem számít.
Te csak maradj csöndben és akkor talán békében élhetsz. Persze a döntés akkor is a miénk.
Örülj csak neki, ha a tiéd lenne csak a fejed fájna mert mindeki ellened lenne egy a milió ellen. Persze mondj amit csak akarsz A szólásszabad, te is az vagy Az vagyok.
Az vagyok.
Akkor akarom az életem szabadon!Akarod? Hagyd csak ránk hisz szabad vagy.

Új alkotás feltöltése

Slamszövegedben jó álom és valóság elválasztása. Kicsit talán bőbeszédűbb a kelleténél, erősebb, feszesebb és így hatásosabb lenne fegyelmezettebb mondatokkal és több konkrét, valódi példával, megélt tartalommal. A zárás nem világos és ezért nem elég erőteljes. Dolgoznék még rajta, plusz a helyesírásra jobban ügyelnék.