Szólásszabadság

1. helyezett / Slam poetry

Elmondom én középszerűnek, mi a nagyság.
Egyenlőség tesó meg a szólásszabadság!Hogy egyenlő lehet ma a szent meg a profán,S hogy bármit leírhatsz úgy, hogy nem vernek pofán.
Persze hogy nem, hát mire jó a nickname,Ha magad sem vállalod, arra ember nincs vény.
A vélemény mögött rég elveszett az egyén,A többség álláspontját osztani lett az erény.
A hangom az enyém, nem adhatom bérbe,Csupán szétszórt szónoklatok értelmetlensége.
Mondhatsz bármit, csak halkan tedd.
Azt szólsz, amit szabad, ez lett a trend.
Hogy mennyit beszélsz, nem, de hogy mit mondasz az mérvadó.
Csak nehogy túl jól érvelj, mert lesz még itt érv-adó.
Ha elfogynak a szavak, akkor sem kell, hogy elkeseredj,Kaphatsz még itt bunkó fintorból több, mint eleget.
Szótlan maradsz, csak tűrted.
Pedig a sok üres ígéret téged büntet.
Te is elítélsz egy egész népet,Pár ízléstelen karikatúra végett.
Ha akad szó, de nem mondanád, nem baj, majd azok ott fent beszélnek helyetted.
Csak nehogy azon kapd magad, hogy egyszer véletlenül elhitted.
Jobb is lehetne, de mi az ami jobbít.
Inkább a jobbik rossz, mintsem a Jobbik!Közpénzen jól boldogul a politikus”.
Nálam így tartja a mondás.
Bár nem vagyok egy filozófus, Nekem jobban áll a kortárs.
A kifosztás aktuál, az adomány 0-án áll.
Útdíj, netadó, forintgyengülés, korrupció…De szavam mit ér, szálló hamu csupán.
A helyzet, ha változik is, mindenki néz bután.
Miért felelősség a kimondott leírt szó,Hisz irtó jól hangzik, mellesleg embert irtó,Is lehet, s épp a „lehet” a szabadság.
Tudod hogy élj vele? Ha tudod: az a nagyság.

Új alkotás feltöltése

Vannak nagyon jó rímpárok, és vannak esetlegesebbek is. A felelősorokon több helyen érdemes volna még dolgozni. Viszont jó a szöveg íve, eljut valahonnan valahová.