Megfagyott világ

Műfaj: Novella

Csak néma csend. Semmi más. Egymással szemben ülnek a szobában, kissé úgy tűnik, mintha egy kör rajzolódna ki. Jól látják egymást az emberek. A két negyven körüli nő arca komor és fagyos. Még egy halvány mosolyt se ejtenek. A három férfi pedig, a kávézóasztal mögött foglal helyet. Testtartásuk feszes és merev. Mintha csak bábok lennének. Az üreges tekintetükből sem szűrődik ki más. Maszkot viselve bambán merednek a semmibe. A tágas nappali se kelt kellemesebb benyomást. Hatalmas fehér falak, a szemköztin egy óra és egy nagy ablak van, amin tisztán szűrődik be a napsugár. De ez csak a zongoráig ér el. Az enyhén beporosodott régi bútorokat még átmelegíti, viszont a magukba roskadt szíveket már nem. Az asztalon kihűlt kávé, cigaretta és újságok. Első pillantásra átlagos szobának tűnik, mégis kissé ijesztő és szokatlan hatást nyújt a légkör.
- Dél van. –tört meg a csend
- És még most se esett. – folytatódik a „párbeszéd”
- Por van.
- A függönyök is koszosak.
- Délután mosunk?
- Jó.
Ezzel pedig újabb több órás némaság veszi kezdetét. Egy rosszul megírt párbeszédnek tűnik, de ez a szomorú valóság. Az a világ válik úrrá, ahol ilyen üres mondatok mögé bújó emberek élnek. Ahol az egymás után tett szavak nem rejtenek érzelmek. A férfiak már nem is beszélgetnek. Nem tudnak miről. Politikáról nem mondhatják el valódi gondolataikat, a sportbeli véleménykülönbség pedig csak egy újabb konfliktusforrás. Az egyéb téma lehetőség még valószínűtlenebb. Nincs olyan dolog, amit már ne befolyásolnának, vagy cenzúráznának. Minden hírforrási lehetőség arról szól, hogy a saját eszmét átalakítva tömeggyár szerűen készüljenek a „termékek”. Az újságok visszaélnek szólásszabadság jogukkal. Talán már a beporosodott zongora sem úgy szól, mint régen. Akkor mégis van értelme hangot emelni? Belső gondolataidat, átadni, de félelemben lenni. Attól, hogy milyen következmény vár majd rád, vagy melyik barát árul el. Élet. Szólásszabadság. Kell ilyen?

Új alkotás feltöltése