Zuhanás

4. helyezett / Vers

ZuhanásAz utcánkban lelőtték a galambokat.
Leoldották nyakukból a szalagokat.
Húgom a szürke tetemek főlé hajolt,és gomb szemeikbe fehér felhőt sodort a szél.
Miért arra mennek a felhők?-kérdezte,s kutatva nézett rám ezernyi szeplője.
Mert arról fúj a szél-mondtam egyszerűen,mindeközben félrehúztam keserűen a szám.
Délután már jöttek is a szemétszedők,úgy kémleltük őket, elhúzva a redőnyt.
Botjukra felszúrták a holt madarakat,és bedobták a véres tollcsomóikat a kukába.
A háztetőkön és ereszeken csönd ül.
Az összes emberben valami felcsendül.
Mindenki agyába beleáll egy kis tőr:az utcákon egyre több és több a csendőr,az áldóját.
Kimennek az utcára, és mi is megyünk.
Némi megfoghatatlan mocorog bennünk.
Gyarapodik, terpeszkedik, nő a tömeg,hullámzik, csapkod, összetart és elengeda tér.
Gőzöm sincs, mi fog történni ezek után,hiszen én csak nézem ezt a lapot, sután.
A következő sort se látom előre.
De tudom: egy piciny részét a jövőnekte alkotod.

Új alkotás feltöltése

Jó az alapkoncepció, kiválóan végigvezetett allegória. Ugyanakkor a végén hiányérzetem támadt: hogyan is kapcsolódik ez az alaptémához? Illetve mi az, amit elsősorban ki akarsz belőle hozni? A melankolikus és kiszámítható vég helyett lehet, hogy érdemes lenne elemelni a sztorit a kiindulási pontból, mert nagyon könnyen és szépen emelhető, egy ütősebb, akár direktebb vagy meglepőbb lezárással megcsavarni a sztorit, hogy maradandóbb, elgondolkodtatóbb legyen az élmény. Megéri kicsit még dolgozni rajta, nagyon jó irány, gratulálok!

Zuhanás


Az utcánkban lelőtték a galambokat.
Leoldották nyakukból a szalagokat.
Húgom a szürke tetemek főlé hajolt,
s gomb szemeikbe fehér felhőt sodort
a szél.

Miért arra mennek a felhők?-kérdezte,
s kutatva nézett rám ezernyi szeplője.
Mert arról fúj a szél-mondtam egyszerűen,
és eközben félrehúztam keserűen
a szám.

Délután már jöttek is a szemétszedők,
úgy kémleltük őket, elhúzva a redőnyt.
Botjukra felszúrták a holt madarakat,
aztán bedobták a véres tollcsomókat
a kukába.

Mintha a többi madár se csicseregne
azóta, s egy hangszáluk se rezzenne.
A húgom nem fogja megérteni soha.
Itt nem segít az sem, kinek vas a foga:
az idő.