Tojás

Különdíj / Vers

TojásNézted a számat hogy kinyitom-e vérben forogtak a szemeid a féltő gyűlöletbenmagadat féltetted nem engemén a vastag nagy kezedet néztem a lyukas linóleumota szavak falra hányt borsóját mindenüttordítottad hogy még fenekemen van a tojáshéjfogjam benem érthetemmuszáj nem értenemkemény tojásként nyomtad le torkomon a hallgatástbedugaszolva elállítva ezzel a csapota szavak esőjét előre felszárítvanem szóltam hátkikönnyeztem a szavakat amiket neked adtam volnabüntetésül azt hiszemne engem marjon üresrehatéves voltam talán amikor rád néztemés azt mondtam egy sújtólégű délután hogy kitagadlakordítottál rögtön artikulálatlanulnem akartad hallani a végéthogy most már nem vagy az apámsok szavam elordítottadrengeteget fojtottál belém lassankicsorgott belőlem a reményés közöny a szavak gyilok hatalma maradt utánaelvetted tőlem a bizalmat az emberekbenaz emberek szavábannem mertem szólni senkihez semmiheznémán bámultam a plüsseimreaz emberekre a világra némán néztem rád is de ha hallgatásom már sértette füledkérdezted mi vanröffentél rámés csak kötelességbőlamit magadra feszítettél mint nyers állatbőrt néma gyereknek anyja se érti a szavátmondtad és arra gondoltam hogy talán a te anyád is ezzel vágott rajtad értmiközben szenteltvízzel mosta ki a szád

Új alkotás feltöltése