A múlt sebei

Műfaj: Novella

A bíró intett. - Csendet a teremben! – Csak egy odabent ragadt légy zümmögését lehetett hallani, amint ide-oda szálldogál kétségbeesetten a hatalmas helyiségben. A kiutat kereste, akárcsak az az ügyvéd, aki az épp szóban forgó gyanúsítottat védte. Védencét bolti lopással vádolták, de váltig állította, hogy nem ő követte el, viszont minden bizonyíték ellene szólt. Szó mi szó, ügyesen megszervezte a valódi tettes, mivel a férfi teljesen ártatlan volt. Ennek dacára csak egyetlen egy ember hitt neki. Tudni illik, egy jogi kar pár hallgatója is jelen volt a tárgyaláson. Ide is tanulni jöttek, hiszen gyakorlat volt az egyetemen, hogy valódi tárgyalásokat is megnézzenek. –Ez röhej, nem? –Szólt oda Valternek egy barátja. –Te érted ezt? Miért nem vallja már be a lopást, mikor enyhébb ítéletet kaphatna? –Az ügyvédtanonc nem válaszolt társa kérdésére, mert a tárgyalás kezdete óta kavarogtak a különbözőbbnél különbözőbb gondolatok a fejében. Nem is vette észre, hogy valaki egyáltalán szólt hozzá. Ő korábban hallott már a történtekről és egy benne rejlő, a hatóságok számára eddig ismeretlen szálról.
A társasház, amiben lakott, pontosan szemben volt az üzlettel, amit kiraboltak. Reggelente, amikor az egyetemre indult, gyakran összetalálkozott egy idős hölggyel, akivel sokszor szóba is elegyedett. Egyik nap az asszony beszámolt arról, hogy amikor erkélyéről szemlélte a reggelek gyönyörűségét, állítása szerint egy női alakot látott kirohanni a szemközti boltból, de ennek nem volt kézzel fogható nyoma.
Ez okból Valter elképzelhetőnek tartja, hogy pitiáner felvetéssel állna a bíróság elé, ha közbevágna, így tehát egyelőre nem áll a vádlott pártjára. Azon tépelődik, hogy van-e elegendő bizonyíték a kezében, vagy sem, érdemes-e kiállni az ügy érdekében hírnevét kockára téve. Igaz, ,,csak” egy ember sorsa múlt e pillanatokban a bátorságán. Neki van választási lehetősége, ellenben a vádlott már nem tud mivel bizonyítani. Valter részéről a mérleg egyik serpenyőjében a büszkeség és becsvágy áll, miszerint így is hosszú időbe tellett kivívnia tanárai és társai elismerését egyaránt, akik szerint tehetségének köszönhetően rendkívül jól teljesíti az elvárásokat. Fél, hogy nevetségessé tenné magát előttük, hogy képes egy ilyen bizonyítékra alapozni a tárgyalás kimenetét. A másik véglet viszont, hogy talán ez az egy darab hiányzik a kirakósból és ő lehet egy ártatlan ember sorsának kovácsa. Így őrlődik magában, majd döntésre jut. Egyszerűbbnek gondolja, ha ,,nem szól szám, nem fáj fejem” alapon tovább ül a helyén és meghunyászkodik a tömeg előtt egy múltbéli eset miatt.
Régebben ugyanis egy diáktársa védelmére kélt tanárával szemben, aki nem viselte el, hogy Valter megkérdőjelezte szavait. Óra után első útja vezetett az igazgatói irodába, ahol kezdeményezte a diák elbocsátását az iskolából. A fiú álmai, és emberekbe vetett hite szertefoszlott. Eltiporta egy gőgös, sértett jellem, aki a társadalmi hierarchiába kapaszkodva el is érte célját. Ott nem számított a szólásszabadság joga, miszerint bárki elmondhatja véleményét, s a hallgató elbírálhatja magában, hogy osztja-e azt, vagy teljesen máshogy közelíti meg az esetet. Jelenleg viszont nem a félelemnek kellett volna írnia a történteket, ügyvédhallgatónk rosszul választott.
Egyszer csak azon kapta magát, hogy szépen-lassan eltelt a tárgyalás és hagyott egy ártatlant rácsok börtönében sínylődni. Hiába a szólásszabadság joga, ő mégsem élt vele. Elvesztette a csatát, mit legbelül vívott, a büszkeség, becsvágy, félelem ködébe burkolózva… A háborút, viszont még megnyerheti, ha ezentúl leküzdi saját maga által kreált démonjait. Győzhet akkor, ha mer bátor lenni, s vállalja ledobni álarcát illetve olykor-olykor megosztó személyiséggé válni a társadalomban. Győzhet akkor, ha hisz önmagában, s kevesebb esélye lesz a kudarcra. GYŐZHET AKKOR, HA SZÓT EMEL. MI IS GYŐZHETÜNK MÉG!

Új alkotás feltöltése