1942

Műfaj: Novella

Kis szerény családban nőttem fel. Anyám óvónő volt a közeli óvodában, apám meg egy asztalosműhely alkalmazottja. Volt egy nővérem is őt Izabellnek hívták. Ő részmunkában dolgozott iskola után, hogy el tudják együtt hárman tartani a mi kis családunkat. Mit sem tudtam akkor még a felelősségről és a házasságról. Fiatal voltam és szerelmes. Senki el nem magyarázhatta volna nekem mit, hogy kéne tennem. Makacs voltam, önző és szeretetéhes. Egy dolog jár csak a fejemben, az én Józsefem és a szabadság, amiben élni akartam vele, távol mindenkitől és minden bajtól. Aztán egy nap minden megváltozott…

Épp az esküvőmön gondolkodtam és azon a bizonyos, csókon, ami mindenki szeme láttára elfog csattani, és bizonyítani fogja, hogy mi egy pár vagyunk életünk végéig. Minden velem egykorú erről álmodozott ekkor, ez volt a normális. Épp hangos és ideges kopogásra lettem figyelmes, gondoltam, valamelyik barátnőm az, és valami jó pletykával állít be hozzám. De nem. József volt. Nagyon izgatottnak tűnt és idegesnek, cseppekben potyogott le homlokáról a verejték, alig tudott levegőt venni. Behívtam a házba. Az ajtó melletti fogasra felrakta kabátját, és bement a nappaliba, ahol a sarokban lévő fotelbe ült le. Pár percig tartott, míg visszaállt a normás levegővétele. Leültem én is, magammal hoztam apám kis fa sámliját, és azon figyeltem az én szerelmem. De kezdtem félni. Fogta a fejét, és nem tudta eldönteni, hogy mondja el, amit el akar mondani, láttam rajta a zavarodottságot, mint aki hatalmas bűnt követett el, mint akinek ezen a pillanaton múlik az igazság pillanata. Én szólaltam meg először.
-Mi történt?
A kérdésemre nem jött semmi válasz, csak ült ott velem szemben, és láttam, ahogy egyre inkább elsápad, szemei tágra nyílnak és mereven bámul rám. Kezdtem igazán megijedni, még sose láttam ilyennek. Felálltam, és kimentem a konyhába egy pohár vízért. Közben azon töprengtem mi lehet ennyire komoly, hogy egy árva szót sem szól. Mikor visszaértem a vízzel a nappaliba, láttam, ahogy remeg a keze és a lába a feszültségtől, ami felgyűlt benne. Odaadtam a vizet neki, hátha lenyugszik tőle. Belekortyolt, és nagyot nyelt. Leültem, és tovább néztem rá figyelmesen, hátha mond valamit. Nem bírtam tovább ezt a némaságot, muszáj volt megszólalnom.
-Józsi, bántottak otthon, vagy az iskolában történt valami? Válaszolj, kérlek!
-Ne engedd be az ajtón…
-De mégis kit?!
-Ne hidd el, amit mondanak! Nem eshet semmi bajod, ha nem nyitsz nekik ajtót…
-Miről beszélsz? Nem értelek.
-Pakolj össze minél előbb, és menjetek el innen, itt nem vagytok biztonságban!
-Ennek semmi értelme nincs, bökd már ki, miről van szó!
-Nem mondhatok többet. Ne keress engem soha többet! Soha!

És ekkor mintha egy kép kimaradt volna a filmből, megláttam az SS-jelvényt az öltönye zsebén. Elkezdett patakokban hullani a könnyem, s ő ott hagyott engem, kiment a szobából, ugyanolyan zord tekintettel, amilyennel eddig ült. És halkan becsukta az ajtót maga után. Én csak zokogtam, és nem tudtam, mit tegyek, nem tudtam hinni a szememnek. Pár óra múlva apám megérkezett, és odasiettet hozzám, mert hallotta, hogy a fájdalmam már nem bírom egyedül elviselni. Ordítottam neki:
-Meg fognak ölni minket!
És Istent káromoltam mind emiatt magamban. Az, ki eddig a világot jelentette számomra ismeretlen lett, és jobb, ha még a nevét is elfelejtem.

Mindenki hazaért. Apámmal ekkor már mindenkinek bepakoltuk a legfontosabb dolgait egy-egy üres kofferba, hogy indulásra kész legyen mindenki. A nővérem és az anyám úgy néztek ránk, mint akiknek elment az esze. Aztán látták rajtunk, hogy ez nem vicc és csendben kimentek az ajtón, és sírva elindultunk. Sikoltozásra lettünk figyelmesek és jajveszékelésekre. Mi némán lopakodtunk, hogy ne keltsünk feltűnést. De meg találtak minket, és körbevettek a katonák. Mind úgy nézett ránk, mint a háziállatokra. Anyámat, apámat és a nővéremet kirángatták a mi kis körünkből, és lelőtték őket.

Én maradtam, egyedül én. Nem ellenkezhettem, nem sikolthattam, különben nekem is végem. Elvesztettem. Elvesztettem mindenem. A szerelmem, a családom, a megszólalásom.

Új alkotás feltöltése