Mintakutyák

Műfaj: Novella

Volt egyszer egy kutyàm. Igazàbòl több is, de ő volt a kedvencem, Eszter.
Eszter huszonöt èves korom òta volt velem. Mindenhova együtt mentünk, vàsàrolni, színhàzba, koncertekre. Mindig vègighallgatott, èrdekelte amit mondtam neki, nyitott volt bàrmire, mèg ellent sem mondott nekem. Nèha lesütötte a szemèt,de mikor újra ràmpillantott, màr ragyogott az arca, egyetnem èrtèsnek semmi nyoma sem volt.
Mint mondtam,több kutyàm is volt. A màsik kèt kedvencemet Apànak ès Anyànak hívtàk. Ők addig èltek velem, míg Eszter hozzàm nem került. Termèszetesen Eszter kèpbekerülèse utàn is szoros maradt a kapcsolat köztünk, elvègre olyan hűsèges kutyàkat mint ők, kàr teljesen magukra hagyni.
Ők is mindig tàmogattak. Apa nèha mordult egyet,de hamar megnyugodott,ha olyan leràgott csontokat dobtam elè, mint ez: "Ehhez jogom van, ezt igenis kimondhatom! Igen, te is hozzàszòlhatsz,de vàrj, előbb fejezzem be ezt a gondolatot.." Ennek hallatàn elhallgatott, èn befejeztem az előadàsomat a csoporttàrsaim közti ferde viszonyokròl, a tanàrom gazdasàgosan festett hajàròl,az utcai sepregetők hatèkonysàgaròl, konkrètan akàrmiről, amiről be nem àllt a szàm.
Egyszer elmentünk nègyen a színhàzba megnèzni egy tragèdiàt. Az előadàs utàn szokàsunk szerint àtbeszèltük a làtottakat.
-A szolgàlòfiút alakìtó szìnèsz nekem nagyon nem tetszett! A többi szereplőt mèg valahogy megtűrtem,de ő! A hangja mintha nem is emberi lett volna, nem szìnpadra valò az ilyen! Panaszt fogok tenni a szìnhàz titkàrsàgàn.-mondtam kis csalàdomnak
- Igazad lehet, ha jobban belegondolunk,tènyleg furcsa volt. Jò ötlet egy panasz benyùjtàsa, tàmogatjuk!- vàlaszoltàk mindhàrman.
Màskor egy könnyűzenei koncerten voltunk, Eszter kedvenc együttese lèpett fel. Ő a koncert teljes egèszèt èlvezte, a harmadik sorban àllva tàncolt önfeledten.
A koncert vègeztèvel elmondtam a vèlemènyemet:
- Ez borzalmas volt. Szerintem felvètelről ment az egèsz, de mèg maga a felvètel se volt jó. Nem tudom, hogy mit kedvelsz bennük. A jegy vàsàrlàsakor minősègi zenèt igèrtek! Ezt nem hagyhatom szò nelkül.Holnap vissza is jövök ès kikövetelem azt, amit vissza kène kapjunk: az erre pazarolt pènzt ès időt!
Nemrèg Apànàl ès Anyànàl vacsoràztam, majd maradtam egy keveset csevegni. Apàval az ùjonnan èpült hìdròl beszèltünk.
- Az egyik ismerősöm èpitèszetin van, ès a költsègvetèsről is tanulnak. Ő azt mondta,hogy fele annyiból is meg lehett volna èpìteni a hidat,mint amekkora összeget ìrt az ùjsàg. Kène ìrni egy levelet a polgàrmesteri hivatalnak, hogy nèzzèk àt a pènzügyeket. Tudod mit, Apa? Holnap meg is ìrom,s be is viszem! Elvègre jogunkban àll közölni ha gyanùt fogunk!
A vacsora màsnapjàn eszembe jutott a szìnhàz ès a koncert esete is. Eldöntöttem, hogy aznap mindegyiknek pontot teszek a vègère. Megìrtam a levelet a polgàrmesteri hivatalnak, àtgondoltam mit fogok mondani a szìnhàzban illetve a koncerthelyszinen
Először a polgàrmesteri hivatalba làtogattam. Beszàlltam a liftbe. Rajtam kìvül egy elegàns, öltönyös, közèpkorù fèrfi volt mèg bent. Ő a negyedikre ment, èn a harmadikra.
A lift nehèzkesen elindult, de alig kèt emelet utàn megàllt. Az öreg fèmdoboz fèlhomàlyàban megkövülve àlltunk egy ideig. Ùgy tűnt,ott ragadtunk egy időre. Elkezdtünk beszèlgetni. Kiderült,hogy a fèrfi a vàros màsodik legnagyobb pàrtjànak dolgozik. Sablonkèrdèskènt megkèrdezte, hogy mit keresek ott. Èn a törtènetemet kezdtem el mesèlni az igazsàgtalansàgròl.
Elmondtam micsoda dolgok törtèntek az egyik szìnhàzi előadàsban.
- Ismerem a darabot, a színèszt èn szerveztem be a szìnhàzba. Ne akarj beleavatkozni, nincs hozzà semmi közöd.
-De ha szerintem valami nincs rendben,akkor jogomban àll...
-Elfelejteni azt!
Beszàmoltam a koncert esetèről is.
- Az az öcsèm együttese. Hidd el,jobban jàrsz ha meg se szólalsz. Mèg a vègèn ki talàl tèged csinàlni valaki- gunyorosan nevett.
-De ezt nem szabad tűrni! Amit el akarok mondani,azt...
-Jobb , ha magadban tartod. Neked is előnyösebb, meg a csalàdodnak is.- újra vigyorgott.
Kezdtem igazàn felhúzni magam. Örültem, hogy a hidas tèmàt hagytam utoljàra, evvel akartam meggyőzni őt az igazamat illetően. Erről is beszàmoltam, mèg a levelet is meglobogtattam az orra előtt.
- Add ide!- kapta ki a kezemből- Erre nem lesz szüksèged.
- Ezt nem teheted! Nem àll jogodban..
-"Nem àll jogodban"; "Nincs engedèlyezve"; " A törvèny nevèben"... Mi vagy te, kisrendőr?
-Nem! Èn szòlàsszabadsàgot..
-Persze màr! Nem vagy màs, mint egy anyàmasszony katonàja, aki azt hiszi okos. Ne nevettess a szólàsszabadsàgoddal, àllj vissza a sorba! Na làtod, ahhoz van jogod!
Mintegy vègszòra, a lift ùjra elindult. Felèrve a harmadikra köszönès nèlkül tàvoztam, a lèpcső pedig lerohantam.
Hazaèrve elővettem ès àtnèztem az aznapi ùjsàgot, àtugorva a friss hìreket.
Elolvastam az összes viccet, receptet ès az időjàràst. Este àtjött hozzànk a kèt kutyàm. Eszter, Anya, Apa ès èn egy borzalmas filmet nèztünk. Fèlszavakból ki lehetett venni,hogy senkinek se lett a kedvence. Megkèrdeztèk,hogy èn mit gondolok. A szemük úgy csillogott a vàgytòl,hogy halljàk a vèlemènyemet, hogy szinte làttam ahogy csòvàljàk a farkukat. Azt vàlaszoltam,hogy nem tudom.
Azóta nem igazàn mondok semmit. Àllitòlag nem szabad.

Új alkotás feltöltése