A szám a fegyverem

10. helyezett / Esszé

Szólásszabadság. Hivatalos jelentése: "A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak mint erőszak - szervezetnek kell tiszteletben tartania." Ez márpedig így van.. a Wikipédia írta! Szólásszabadság. Amit valójában látok: A kormány kimondja hogy az van, és az emberek bólogatva, továbbra is csendben tűrnek mindent. A sajtóban is szólásszabadság érvényesülne,de csak az ideálhoz közel feszegetnek határokat... és mi elhisszük. Igazság szerint 3x átírt, átfogalmazott, cenzúrázott, megszépített cikket dobnak elénk, mi pedig mint a kutyák a csontra.. csak úgy *csóváljuk érte a farkunkat*. SEHOL nincs teljes szabadság. Ha úgy gondolod mégis, bedarált a rendszer és nyugodtan olvasgass csak Coelho idézeteket. Még ebben a versenyben, ahol a saját véleményünket kellene kifejteni is bele-bele néznek.. A tanárok kijavítják, ellenőrzik, hogy jót irtunk-e, már pedig itt igazán nincsen rossz megoldás. Minket fiatalokat illeti meg a legkevesebb a szabadságból. Minket korlátoznak a tanárok, a szülők, a főnökünk , a megfelelési kényszer. A felnőttek nem is gondolják hogy mennyi mindent kell csendben tűrnünk, csak mert * amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek*- tartja a mondás. "Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadsághoz"(Magyarország Alaptörvénye, IX. cikk) Véleménye?! Na az van mindenkinek. Hogy ezt kinyilvánítani? Biztos kerekedne a szemünk... egy-egy gondolat után. Nem tudom elviselni , amikor valaki úgy értelmezi, hogy *ami a szívemen a számon* és mindent a másik fejéhez vághat. Nem azt jelenti, hogy érzéketlenül,ostobán kell kimondanod mindent, mert azzal nyilván csak magadat minősíted. Éppen ez amiért szerelmes vagyok a könyvekbe és a költészetbe. Na, ott meg van a szólás szabadság, csak tudni kell olvasni a sorok között. A dalok, eltekintve attól, hogy a zenei alapjuk csúszik a lejtőn, azt játsszák amit tömeg szerintük hallani akar... felszínesek, és java részük elcsépelt szerelmes számok... -OKÉ, tudjuk hogy a szerelem milyen, nem kell felsorolnod még több közhelyt!- Az alter számok, a mélyre ásnak, igaz érzéseket közvetítenek. Azért hallgatják kevesen, hisz manapság az emberek nem nagyon tudják kezelni a másságot. Az egyik legnagyobb probléma amivel szembesülök én - egy 16 éves lány - ennek a témának kapcsán,hogy túl sok a hazugság, az ármány, a ködösítés mint például *Magyarország jobban teljesít*, persze hogy jobban, csak nem mindegy miben. Egyre jobbak vagyunk.. például az embereknek semmibe nézésbe. A kormány is annyit vetít elénk amennyit szerintük hallanunk kell, ami nyilván a semmi, csak azt látjuk hogy a munkanélküliek és hajléktalanok száma nő, a családoknak súlyos megvonásokkal kell élnie, és hogy Nemzeti Dohánybolt nyílt. Ebben azért jelentősen közreműködik a sajtó, akiknek szinte diktált szöveget kell kiadniuk.
A médiaadó sem éppen azt szorgalmazza,hogy nyitottak legyenek. Akkor hol a sajtószabadság és szólásszabadság?! Megtalálható 12 pontban. Benne van az alaptörvényben .
Mindenki veri a mellkasát egy-egy rosszul sikerült mondat után erre a eszményre. Még sincs sehol. Megmondom szerintem hol van , vagyis hol kellene lennie. A fejünkben, a szívünkben,sőt a lelkünkben és persze az ajkunkon . Amíg a lelkiismeretünk nem tiszta, sosem lesz szólásszabadság, és mint tudjuk.. bátraké a szerencse.

Új alkotás feltöltése

A lázadó alaphang, a kiindulási pont nagyon bejön, lássuk csak, mi is papíron a szólás szabadsága, hogyan éli meg egy mai tinédzser a hétköznapokban? Ez lehetne vezérszál, gondolati és érzelmi szempontból is, de később elvész a sok bába között a gyerek, vagyis a vezérszál, kevesebb több lehetne, érdemes rajta húzni és megmaradni a szubjektív megélésnél. A tagolás hiánya divatos, de túl sokat elvesz az olvasói élményből, belefárad a befogadó abba, hogy folyamatosan ki kell bogoznia a mondatokat. Mi lenne, ha például egy jó vázlat alapján újra nekifutnál a gondolatmenetnek?