Fényesség

Műfaj: Vers

Remeg a torkom s elcsuklik a hangom,
Imáimmal a haláltól egyre távolodom.
Tétova képzetek elmémben beneveznek,
cenzúrázott szavaim bemagoltak lettek.


Nem mondhatom mit a szívem úgy diktál,
gondolataim mind egy listába bele írták.
Fejembe vésték megannyi szónak haragját,
így magoltam tiszteletet istenünk iránt.

Ezerszer fojtottam bánatom a vodkába,
így magammal társalogtam a kis szobába.
Tükrömből nézett rám az olykor igaz énem,
s gondolatát hallottam csendülni elmémben.

Egyedül töltött perceim érveléssel teltek,
vadul ordítottam a mind betiltott terhet.
Vállamat nyomó súlytól könnyebbültem fel,
így napjaim kevésbé viharosan múltak el.


Kárt hozott mintsem hasznot akként virradt,
szemembe sütött majd a tükrön megcsillant.
Így eszem aznap csak kattogott a napfényen,
hiszen a szólásszabadságot adta meg képekben.


Mint a napfényt ha én beengedem hatalmamba,
úgy világosságot rejt mind a négy sarokba.
Átellenben ha én őket mint a villám kizárom,
késztetést érzek a sötét miatt,majd kimászom.


Így ha nem engedem a világot irányítani,
nem lesz lista s magam tudom megnyilvánítani.
Mindenki majd maga szóljon hozzá tetteihez,
de nem kap tiszteletet, ki másokat megveszteget.

Új alkotás feltöltése