Tündérszólás

Műfaj: Novella

Angyal szárnyú, szirom bőrben tovarepül egy kék-zöld tünde. Szárnya már nem annyira angyali, mint hajdan tündöklött.
Repülése bukdácsolva halad, mint rozoga busz foltos úton. Élete csapágya valahol megtörött. Szabad volt és boldog küldetésében, míg az nemes volt és színvonalas.
Valaha: minden szépen kellő reggelen, mikor új Nappal az új napok kéltek, mindent áthatottak a madarak felszabadító éneke, motivációval telten indult küldetést végrehajtani. Culuina volt, neve, mint jellemzője ékesen ragyogott vele. Ő volt mind közül a legékesebb narancssárga. De, mint minden szemfényvesztés: hihetetlen ragyogása árán, dolgot is kapott: magával kapta a tökéletesen kiegészítő jó-rossz párt. Ahogyan a teljesen átható kontrasztban a piros szerelme és a sárga gyűlölete finoman összekavarodott. Piros, mint minden ékszerként csillogó reggelen az emberek egy boldog tett tervével indulnak, megtelve innovatív motivációval a világért. Míg a sárga a mindennapos keserűség: az-az átkelő légkör, ami áthatja a világot rothadásba sodorva.
A piros felismerhetetlen reakciók sorozatában letűnni látszik a mérlegről, míg nem föltelni látszik egyre kövérebben a sárga.
Culuina küldetésében körbe repülte a világokat, felmérhetetlen távokat téve meg, beporozva érésre a világot hírekkel, a szavak síkján megírt történésekkel, érzésekkel. Megalkotta létével azt az erőt, ami hatására a világ gondolkodó lényeit ráterelni próbálta, lépésről lépésre, a megismerős útjára. Berepült a titkos kis elmékbe, mint fanatikus megpróbálta megteremteni a hidat, az átkötés a tények és a gondolatok között. Emberekbe bújt bele a tudásért.
A munkája elromlott. Ahogyan a tökéletesség elmétől függően és arányosan változó úgy változnak a szinapszisok is a tünde világában. Hihetetlenül a teljes pontosság, összeilleszthetőség sémájára teremtettek, s bár a terv tökéletesen makulátlan volt, a tervező vásznon kivitelezésekor apró lyuk került, ezzel lehetőséget adva valamilyen vírus behatolásának, idővel. Úgy csengett Culuina neve regévé, hogy színét elvesztve az idők során letörött munkájának fán rothadt gyümölcse.
Elkapta a világot valami hév (tündecsoportok aktivitása aránytalanná vált), mint hirtelen esőzés a gyümölcs beérésének utolsó métereiben, mely rothadásba vitte a célt. Leromlott a cél, ezzel szabad útirányok nyíltak, tudatlan jelentésekkel, melyhez nem adtak új szabályzatot. Culuina tévedett, a híreket beültette az elmékbe, melyek férgesedni kezdtek, belegazdagodtak a negatívum értékeibe, mint emberek pénz után, a gyümölcsök víz utána kapkodva rontottak meg másokat saját örömükre, saját magukat is belenyomva. Betelek a betelhetetlennel és így vált függőségé a kapás vágya, a magába szívás értéke, melytől többet lehet várni. Ezzel fajultak el az értékek, s váltak szélsőségessé a tettek, irdatlan bántalmazásokkal. Pusztító és kegyetlen fájdalmas konfliktusokat szülve. A szavak síkján csúsztak be a rontások, a kapzsiság ágyán.
Culuina elbukott. A legnagyobb vizsgán nem ment át, a hírek szabadságát megszólaltatta, viszont nem tartotta, s képtelenül vált képessé, ahogyan túlesett a ló másik oldalára, ezzel kihasználva a szólás szabadságát, a világ elszabadítására.
Elveszett az együttműködés is, a hírek realitása eltűnőben, színtelen bűzösek lettek.
Culuina ellen fordult a világ, tettéért hibáztatják, testén dühüket kifejezve Culuina lecsengett az időben, s színtelenül repül egyre kevesebb távokat: kék-zöld mintában.

Új alkotás feltöltése