Szemszögek

7. helyezett / Slam poetry

Szólás Mi? Szabadság? Az nem az enyém, az a tiéd, enyém a rabság.
Hiszen míg rabigám a szótlanság, addig szavaimból eltűnik az igazság.
Illegális gondolkodnom és az is hogy cselekedjem,viszont legális a tűrés és a csendem.
Hisz az hogy mit gondolok csak nekem releváns,nektek inkább a hallgatásom mi szimpatizál. A tetteim azok, mik megáshajták testemnek a sírt, hiszen fiktív szavaidból kell a valóságot produkálnom. Szótáramból a megtagadom szót töröltem, hiszen elzárod ki ellened szól,ha kell ha nem.
A bilincsem az igazságom, és nyakamon a köteled a hazugságom. Te űztél idáig, te aggasztottad rám s a vele járók súlyát. Nem hiszek neked, sem benned, a halál az mitől jobban rettegem. Mert az előleg volt a fegyvered és a családom biztonságát emlegetted. Még egy kattanás és a hurok is jobban szorúl.
Elbújtattam családom hogy ne ők szenvedjenek, magam értük aldozatnak szenteltem.
Látod mit tettél? Azt is bűnbe hajszolod ki eddig meg-meg élt. Úgy adj istenem bűnbocsánatot, amiért a jó útról az emberek ezerszer letévedtek. Szemszögemből látva, más ki máshogy látja,Fordítva a fordítottját, a világom ők fordították. Sok ember ki a hatalom árjával úszik, de még több ki azzal szemben csak fulladozik.
Se vízimentő, sem pedig megmentő, őrangyalom mondd hol teremsz.
Lehet hogy már te sem létezel, gúzsba vertek s ahogy a hősökben benned is csak én hiszek.
Vissza térve életemhez, én is csak fuldoklom, s a csalódottságomba lassan belepusztulok. Mert láthatatlan lett a népem, segélyért kiáltó szavainkat, én remegő hangon még utóljára elismétlem. Bár tudom sokat ezzel ugyan nem érek, a hitem azért még létezhet. Vagy sem? Eltűrtek lettünk, pedig mi dolgozunk, s mi vagyunk azok kik a jó életre szavaztunk.
Hogy mit kaptunk? Rabok lehetünk s szótlanok, mert a világ amire szavaztunk, úgytűnik csak szórólapon létezett. Ezzel szemben minket a média,a tervek, s az urak mérgeznek.
A való életben szép szavakkal ugyan, de üres ígéretbe temetnek bennünket,így nemhogy virágok még fejfánk sem lesz. Mi tettük őket hatalmassá, mégis mi kerülünk lassan a felejtés fogalmává. Te se mondd,hogy jobb lesz minden, hisz a családod is eltűnt mert a szégyen elől menekült. Messze, hogy ott a neved senki ne ismerje s ők új életet kezdhessenek.
Közülünk való voltál egy az ezerből, elárultad a néped mert a hatalom felütötte fejét benned, ezzel mutatva ki zsarnok éned.
Szembesítve a szemszögemből, így átgondolva szemszögeid, mást látsz hisz láttad mindazt, amit én láttam,

Új alkotás feltöltése

A drámai megközelítés üdítő, új hangnem, gratulálok, mégsem kap igazi mélységet a szöveg, mert megmarad az ismétléseknél. A belső ritmus hiánya itt is előjön, kreatívabb megközelítés kellene, talán kicsit érdemes lenne elszakadni a jeligétől, amely jelen esetben úgy tűnik, inkább gúzsba köt. A drámaiság valódi személyességet, hitelességet követel, érdemes húzni és több érzelmet belevinni, elhagyni az általánosságokat, kockáztatni- kíváncsi vagyok egy elmélyültebb verzióra.

Szemszögek

Szólás Mi? Szabadság? Az nem az enyém,
az a tiéd, enyém a rabság.
Rabigám a szótlanság, szavaimból eltűnt az igazság.
Neked van ivás, meg evés, és persze istenítés,
mert zárkába zárod, ki ellened szól ha kell, ha nem.
Ha azt mondom nem teszem, kezemen kattan a bilincsed.
Elzársz, míg nem könyörgöm a halálért,
hazudsz össze-vissza,bűnös lelked nem tiszta.
Nem hiszem el a szavaid, sem benne, a haláltól jobban rettegem.
Így kell családom bújtatnom előled,
látod mit tettél? A bűnbe hajszolod ki eddig meg-meg élt.

Szemszögemből látva, más ki máshogy látja,
Fordítva a fordítottját, a világom ők fordították.


Aki a zsarnok mellett úszkál a hatalomba,
mind hazudik, minket taszítva szakadékba.
Saját életük maga az álom,maguknak teremtve a világot.
Láthatatlanok lettünk emberek,eltűrtek.
Mi kik dolgozunk, szenvedünk és hanyatlunk,pedig a jól életre szavaztunk.
Szép szavakkal, üres ígéretbe temetnek bennünket.
nem még hogy virágok, fejfánk sem lesz.
Mi tettük őket hatalmassá, mégis mi vagyunk a rabszolgák,
hiába szólsz hozzánk, nem vagy te sem más.
Pedig családod is eltűnt, a szégyen vezette őket,
közülünk való voltál, most pedig te is csak a hatalomba úszkálsz.