Kapszula

Műfaj: Vers

Üres asztal...
ide csöppentem...
Jobbra néztem-egy újságra leltem-
Balra néztem-egy toll volt tétlen-
Szemem addig szemezett vele,
míg a végén tettre nem késztette.

Az íróeszköz nem fogott...
Nézelődtem,
így nem találtam más módot:
Beszéltem!
De kinek?
Az asztal sarkából egy aranyos szempár nézett vissza,
mintha magamat látnám megtisztulva.

Ahogy a monológomat befejeztem,
ránézve az újságra,
döbbenten észleltem,
szóról-szóra azok a betűk figyeltek rám vissza,
amit pár perce buzgón szóltam!
Ijesztő...!

Mire feleszméltem,
tapsvihar tört ki a terem kis sarkából,
amely egy dölyfös nagydarab ember kezéből szólt:
Gratulálok!-mondta,
s kezembe az öt ezrest nyomta.

Ekkor egy másik alak,
mögüllem megragadt,
s kivette belőlem a tűket.
Elkábultam...
Majd mire újra felkeltem,
egy roppant kellemetlen helyre leltem.
Minisztérium?!-mondják...
Elnök úr?!-súgják...

Felvillantak a fények,
kezembe nyomnak egy lapot,
melyen az én kézírásom látom,
Nem hiszem a szememnek,
- ezt én nem olvasom fel...!

Tiltakozok,de újra belőnek...
de most nem mások,
hanem én...
A gondolat az enyém!
Semmi sem eredeti...
Nem alkothatok...
Így maradok örökké agyhalott!

Új alkotás feltöltése