Juhar - Rókafarkszőr

Műfaj: Novella

Hogy repkednek összevissza! Rókafarkat téptek, és száll a kicserzett szőr... A töve fehér, közepe vörös, hegye fekete. Így van ez a világgal is.
- Így van ez a világgal is. - állapította meg Juhar, mikor ujjai közé szállt egy rókafarkszőr. - A töve fehér. Kis rész ugyan, s mélyen van, nem is látni. Ennyire tiszta a világ. Valahol mélyen, lent elrejtve. Néha mutatja csak magát, és csak ha erőszakkal húzzák ki. A közepe vörös. Égve ég, ez a jelen, amit az ember él. Lázasan, verejtékezve. De nem lát már ki belőle, annyira elfedi ez a túlbuzgóság, mely mindent eléget kivétel nélkül. S a teteje, a vége, ahol végre egy pontba tömörül minden; befeketül, olyan sötétvörössé válik, hogy kormos lesz végül. Itt ér véget. Minden, ami evilági. Ide tolakszik. De átalakul, láthatjuk. A tűz is elégeti a fát, s csak korom és hamu marad utána... Ez a fekete viszont más is. Letisztultság, végső megnyugvás, valaminek a lezárása, és... egy apró kapu nyitva hagyása. Ami a kérdéseké, a megválaszolatlanoké.
- Elég, Juhar. - szólt közbe figyelmeztetően az Öreg, s göcsörtös botjával - mely fényes volt már a használattól - megkaparta a tüzet.
Pernye szállt fel, aztán másutt lehullott, vagy inkább leereszkedett lepkeszárnyain. Tisztán kivehető volt a fehérré égett hamu, a perzselődő fa és a lángok vöröse, valamint a megfeketedett faszén alakja.
Egy sárga színű, fiatal, magas, csengő hangú egyed tette fel a kérdést, miután gondosan maga mellé támasztotta sámándobját:
- És a... felszálló, szürke füstöt minek tudod be, ami az ismeretlen végtelenbe távozik, és soha többé nem látjuk nyomát?
Juhar gondolkodás nélkül felelt:
- Nem tűnik el teljesen, hiszen ha igazán belegondoltok, más formában megjelenik, láthatjuk későbbi hatását. Úgy, mint a kisebb-nagyobb gondolatok is kavarognak az ember fejében - van, amikből hatalmas tervek születnek, van, hogy néhányuk elenyészik. De együttesük később képes egy egész világot megváltoztatni!
Az utolsó mondatot lelkesen felkiáltva mondta ki.
Az Öreg halkan felmordult. A sárga egyed elgondolkodva meredt maga elé; s a többiek is morajlottak gondolataikban.
Túl sok történet lakozott bennük. Túlságosan egyszerű volt az életük mégis. De olyan mennyiségű és erejű energiát hordoztak magukban, hogy valóban remegett a lég körülöttük. (S nem csak a tűz melege miatt...)
Aztán az Öreg nehézkesen felállt és takarodót intett. Juhar segített neki összekaparni a rókatetemet, majd eloltani a tüzet. Szándékosan hagyta őt utoljára. A többiek mind behúzódtak bőrsátraikba.
Az Öregnek jurtája volt, s elé kaptatott a fatönkre. Maga mellé ültette Juhart is.
- Ide figyelj. - kezdte. - Figyelmeztettelek már, hogy a buzdításnak itt nincs helye, s nem jött még el az ideje. Hát nem érzed, hogy forrong a lég, hogy kitörni vágy' az Erő? Veszélyes minden kiejtett szó!
A csillagok már élesen pöttyintették tele a skarlátfekete eget, s ez arra vallott, hogy hideg lesz.

Új alkotás feltöltése