A szabadság útján

Műfaj: Novella

Ezzel a címmel azt szeretném illusztrálni, hogy ez a történet esélyt ad a fiatal lányoknak, hölgyeknek arra, hogy merjenek kockáztatni, ne féljenek, mutassák meg, hogy ugyanolyan joguk van mindenhez, mint a férfiaknak. Legyenek magabiztosak, erősek, mint a történetben szereplő lány.
Bella Luis vagyok, most 69 éves, de a történet, amit leírtam a naplómba 16 éves koromban történt velem, és most nyilvánosságra hozom.
1946.01.18-án születtem Mexikóban, a családomban hárman voltunk testvérek. Bátyám Cristian Luis, húgom Jessica Luis és én. Apám Jonatan Luis, anyám Alexandra Munez. Apám 11 éves koromban elhagyott minket, anyám egyedül nevelt fel engem és testvéreimet. A bátyám tartotta el a családunkat, mert a húgom még tanuló volt és anyánk megöregedett. Majd egy év múlva már jobb helyen volt az égiek között, kis idő elteltével a bátyám sem támogatott minket, mert családja lett. Ráébredtem, hogy talpra kell állnom és szembe kell szállnom a gondokkal, több hónapon át munkát kerestem, de fölösleges volt a származásom miatt. Életem jelentősen megváltozott, felnőttem, és a munkába fektettem minden energiámat.
Az egyik ismerősöm ajánlotta a Sztriptíz nevű klubot. Tudtam, hogy nem a legfényesebb meló, de valamiből el kellett a húgomat és magam tartani. Meg is fogadtam a tanácsot és szerencsét próbáltam, fölvettek.
Eltelt pár hónap mióta ott dolgozom, de elég volt, hogy rájöjjek, hogy ez nem nekem való munka, de ki kell bírnom a húgom miatt.
Egy nap, amikor a munkahelyemre érkeztem rossz előérzetem volt, tudtam, hogy készülni fog valami. Véget ért a műszak és hazafelé tartottam, amikor az út mentén elhaladva fölismertem a három pasast, akik a bárban ültek. Amint lefordultam az utca sarkán azon nyomban elém vágott egy fekete dzsip és behúztak a kocsiba, és kloroformmal kábítottak el. Másnap reggel egy sötét szobában ébredtem, nem tudtam a pontos időt. Kb 12:00 kor két idegen megjelent a szoba ajtajában és a főnökhöz vonszoltak.
A főnök arcát nem láttam, mert egy fekete bőrfotelban háttal ült nekem. Faggatott, hogy hol van, de sejtelmem sem volt, hogy miről, vagy kiről lehet szó. Zokogva könyörögtem, hogy engedjenek el, nem tudok semmit, erre azt mondta a főnök, hogy vigyenek vissza. Visszavittek a sötét szobába, kiláncolták a kezeimet és a lábaimat, majd letépték a ruhámat és megerőszakoltak. Másnap reggel meztelenül ébredtem, meggyötörve, lelkileg megtörve. Egy dolognak örültem, hogy ismerős környékén ébredtem. Hazasiettem és azon gondolkodtam, hogy mi lehet ez az egész, és zokogni kezdtem. A húgom megkérdezte, hogy minden rendben van-e, mert furcsán viselkedem és ez feltűnt neki, én azt feleltem, hogy ne aggódjon, minden rendben van. Eltelt az elrablásom óta három hét, megismerkedtem a bárban egy jó kiállású, helyes férfival. Ezt a férfit Alejandrónak hívják. Szerelmes lettem azt hittem minden rendben lesz, nyugodt életem lehet. Pár nap elteltével mindhármunkat elrabolt a maffia banda. Kikötöztek minket egy-egy székhez és faggattak. Először engem, majd a húgomat, hogy merre lehet, hol van az a bizonyos tárgy. Mi azt feleltük, hogy nem tudunk semmiről, nem tudjuk, hogy miről beszélnek, esküszünk. Erre azt felelte a maffia főnök, ha nem mondunk igazat, akkor lelövik Alejandrót. Hiába ordítottam, hogy ne tegyétek, igazat mondok, a főnök kacagott egyet és lövésre intette az embereit. Alejandro meghalt.
Rabszolgaságban tartottak minket, sokkos állapotban több hónapig. Már úgy éreztem, hogy ezt már nem tudom tovább elviselni, de végül észbe kaptam, hogy kockáztatnom kell, és még a mai napon meg kell szöknünk. A szökés után a bácsikámra bíztam a húgom és elmeséltem neki, hogy min mentünk keresztül. Kérdeztem tőle, hogy mi lehet ez az egész, miért történt ez velem. Az elején azt mondta, hogy jobb, ha nem tudok róla, de sikerült megtudnom. Elmondta, hogy az egésznek a hátterében az apám áll. Apám maffiózó volt, és azért hagyott el minket, hogy megóvjon a veszélytől. A bácsikám azt is elárulta, hogy apám szörnyű hibát követett el, mert meglopta a maffia főnököt. Nekem vennem kellett a bátorságot, hogy felkeressem ezt az embert. Nem is telt sok időbe, mert a végén ők találtak rám. Tárgyaltunk, és eszembe jutott, hogy apám nagyon óvott egy tárgyat, amit csak ő láthatott. Felkutattam a házunk minden kis zugát és egy olyan okiratot találtam meg, amely ha a hatóság kezébe jut, börtönbe kerül a maffia főnök. Ezt az iratot én átadtam a maffiának, és így lezárult ez az ügy. Idővel tisztességes állást találtam, és a boldogság is rám talált. Megint normális életet élek.
Már nem szégyellem, ami velem történt. Szeretném mindenkivel megosztani történetemet, mert ami velem történt nem az én szégyenem. Sokáig hallgattam, de a ki nem mondott problémák, és emlékek belülről emésztik fel az ember életét.

Új alkotás feltöltése