Szabadíts ki!

5. helyezett / Novella

Ártatlan csínynek indult...csak meg akartuk viccelni a vén Einsteint,aki történetesen a szomszédom,s akiről mindenki azt hiszi,hogy megőrült,ugyanis robotokat gyárt és úgy hallottam egy időgépen is dolgozik..ch..badarság.
Azonban a vicc balul sült el!Hol vagyok? Segítene valaki.
A zsebembe nyúlok a telefonom után,de az csak egy hologram,mintha nem is létezne..különös. DÁTUM: 2315.
Május.12 06:32. Csak bambán bámulok rá. Hogy mi van? Mit keresek itt? És,hogy..? De már sejtem a választ: az öreg csinálhatott velem valamit,hogy okuljak a csínytettből.
Újra a telefonra meredek: az idő 06:29. Te szent Isten! Az idő visszafelé halad! Mintha ez önmagában nem lenne elég,körbe nézek: nincs egy lélek sem az utcákon.
Még a Nap sem jött fel.
Ha egyáltalán itt létezik olyan,hogy nap.
A szemem a közlekedési lámpára téved:nincsen benne semmi szokatlan,teljesen normális,viszont nincsenek alacsony épületek,az összes szinte egyforma,felhőkarcoló magasságú,makulátlan üvegpalota.
Tovább nézelődök,hová kerültem és hogyan? Habár azt még mindig nem értem miért találom olyan furcsának ezt a helyet,s akkor belém hasít a felismerés: azért olyan furcsa,mert egyrészt nincsenek emberek,másrészt nem látok növényeket,fákat,bokrokat.
A levegő pedig egyszerűen büdös,mintha valaki levegővel akarna megmérgezni.
Ezt most vagy csak álmodom,vagy a barátaim műveltek velem valamit.-Most már eleget láttam! Elő jöhettek!-Kiáltom a barátaimnak,arra számítok,hogy beadtak nekem valamit és mindjárt előjönnek és közlik velem,hogy csak vicceltek s menjünk haza filmet nézni,de előtte ugorjunk be a boltba pop cornt venni,mert anélkül nem az igazi! De nem..senki nem jön,sőt egyre hátborzongatóbb a csend.-Alice,Scott! Tudjátok,hogy ez nem vicces! Merre vagytok?-Egyre jobban kétségbe esek. Mi van itt?-Valami baj van,kislány?-szólal meg cinikus hangon valaki a hátam mögött.
Megfordulok és egyenesen a szemébe nézek.
Fiatal srác,alig lehet pár évvel idősebb tőlem,egy furcsa ruha van rajta és egy gördeszkának látszó kütyüt tart a kezében.
A haja fekete és te jóságos ég a szemének olyan színe van,mint a CD hátuljának.
Ki lehet ez? S mintha még rágózna is..-Ki vagy te?-kérdezem erőtlen hangon-És mi ez az hely?-Ezt én is kérdezhetném tőled-Feleli kedvetlenül-Egyébként Manhattanben vagyunk-Ez mióta Manhattan? Nincs egy darab növény sem és hol vannak az emberek,meg milyenek ezek az épületek? Manhattan egyáltalán nem így néz ki! Ha jártál már volna ott,akkor te is tudnád!-Egyre dühösebb leszek.
Ki ez a srác,mit akar tőlem és miért hazudik?-Hogy hívnak?-kérdezem tőle,erre gonoszul elmosolyodik.-A nevem KR728.
És a tied?-Ez most viccel velem!Nem..nem ez nem..-Na,most már elég legyen!Mi ez a hülyeség.
Tuti nem ez a neved,miért hazudsz?-Figyelj,nekem nincsen kedvem elkényeztetett kislányokkal társalogni!Ha a főnök nem kötelez engem,hogy ide jöjjek,akkor magamtól eszembe sem jutott volna!-Mordul fel indulatosan-Mi a mai dátum?-Érdeklődök megszeppenve.-2315.
Május.12-Hitetlenül nézek rá.
Most már tudom.. Valami zsigeri megérzés azt sugallja,hogy igazat beszél és én hiszek is neki.
De én mit keresek itt?-Azt hiszem itt valami nagy tévedés van!-szólalok meg hirtelen-Engem Destiny Morgannek hívnak.2015.
Márciusából csöppentem ide.-Erre KR728 felnevet,de nem hagyja abba: hosszan,katartikusan nevet.
Mikor már azt hiszem,hogy megfullad abbahagyja.-Ja,én meg ember vagyok!-mondja lenézőn-Te nem...?-elcsuklik a hangom-Nem,Destiny Morgan,a robotok közé tartozom.-De te,hogy..?-csak mekegek-makogok,magam sem tudom,hogy pontosan mit. KR728 egy darabig kiismerhetetlen arckifejezéssel méreget,aztán elindul egy irányba.
Bizonytalanul követem.-Miért nem válaszolsz?-teszem fel a sokadik kérdésemet,s szentül bízok abban,hogy nem idegesítem fel nagyon.-Fogy az időnk,sietnünk kell!-veti oda,cseppet mogorván-Állj!-parancsolom-Most hová megyünk és miért nem válaszolsz?-Mert nem lehet!-vágja rá-Azzal veszélybe sodornám mindkettőnket-Miért nem lehet?-most már tényleg kezd kínossá válni a tudatlanságom-Útközben minden kérdésedre választ kapsz!-feleli-De most hová..?-Már nem tudom befejezni mert KR728 a vállára vet,a földre teszi a kezében lévő kütyüt,rálép,majd elszáguldunk az ismeretlen titkokat rejtő utcákon.
Hamarosan megérkezünk egy a várostól távol lévő telepre,ahol KR728 beterel egy kis kunyhóba,ami egy asztalon,pár széken és egy szófán kívül jó formán üres.-Ülj le!-int KR728 a székek felé.
Le is ülök az egyikre.
Ő nem ül le,háttal a falnak támaszkodik és onnan néz rám.-Itt az idő,hogy felkészítselek!-mondja,valami névtelen érzelemmel a hangjában-Hogy felkészíts? Mire?-Totál ledöbbentem,most már kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége.-Nos,szerintem vágjunk bele!-Ácsi-ácsi!-intem le-Meg magyaráznád nekem,hogy mi folyik itt?-Nézd..-kezdi.
Lép pár lépést,vesz egy mély levegőt,majd idegesen a hajába túr-Nem adhatok választ minden kérdésedre,mert nem tehetem.
Először is könnyebb lenne,ha elmondanád,hogy hogyan kerültél ide!-Elmesélem neki a történetet,hogy csak a szomszédomat akartuk megtréfálni és egyszer csak itt találtam magamat,azt hittem csak a barátaim,Alice és Scott kibabráltak velem,de aztán találkoztunk..-Szóval azt állítod azért vagy itt,mert egy tudományos kísérlet áldozata lettél.-Pontosan.-Pedig nem így van!-vágja rá idegesen-Kérlek nyugodj meg!-odamegyek hozzá és baráti gesztusként megszorítom a vállát.
Most nem akarom faggatni,ha akar majd megszólal és láss csodát pár másodperc elteltével folytatja is!-Mr.
Sparry...megnyitott egy kaput a te világod és a miénk között és te belesétáltál.
Amikor ideértél az idő elkezdett visszafelé haladni.
Pontban 03:00-kor Sparry elé kell állnod!Ő hozott ide,ő is dönt felőled.-Bénultan pislogok rá.-Ki az a Mr.
Sparry?-Teszem fel az első kérdést ami az eszembe jut-Legyen elég annyi,hogy ő a Főnök.-Főnök?-Bólint.
Sok kérdésem lenne.
Nem értem ezt az egész zűrzavart,de KR728-at sem akarom faggatni.
Az értetlenkedésemet látva leül a velem szemben lévő székre.-Jó,legyen! Beavatlak,de csakis a saját felelősségedre!-Mondja halkan.-Vállalom!-Vágom rá, szinte azonnal.-Tudod,itt az a törvény,hogy az embereknek kötelező engedelmeskedniük a robotoknak és Mr.
Sparrynek.
Aki ellenszegül azt meg büntetik.
S ami a legrosszabb,hogy senkinek sincsen szabad akarata és saját véleménye.
Mindenki olyan,mintha üres bábu lenne,gondolatok,érzelmek nélkül,zárt ajtók mögött..
Egyedül csak a Főnök eszménye érvényesülhet,más számításba sem jöhet!-Meséli keserűen,gúnyosan megnyomva a főnök szót.-Pontosan kicsoda Mr.
Sparry?-A kíváncsiságom nem hagy nyugodni-Azok az emberek akik hajdan vagy most megszegték a törvényt,vagy csupán haldoklottak a Főnök robottá változtatta,üres irányítható,lelketlen lénnyé.
Nem maradnak emlékek,sem fájdalom...semmi csak az üresség,minden átható üresség.-Most borzasztó szomorúnak és sebezhetőnek látom,egy kisfiúnak aki el vesztette a kedvenc játékát.
Valamit tennem kell! Tennem kell értük,értünk!-Ez most elég groteszknek hangzik,de gyakorlatilag temető sincsen,a halottak is robotok!-Te szent ég! A gyomrom hirtelen görcsbe rándul és ki kívánkozik a reggelim.
Ez mennyire undorító! KR728-ból az undorodó arcomat látva kitör a nevetés.
Elmosolyodok.
Legalább már nem szomorú.-De KR728,...-Hívj K-nak!-Szakít félbe.-Nem szeretem ezt a nevet,attól az embertől kaptam.-Oké! Szóval K,te hogyan lettél robot?-Már most megbánom,hogy megkérdeztem.
Keserűen felnevet.-Én már robotnak születtem.-mondja lesütött szemmel-Mr.
Sparry a szolgájának készített engem,de valamit nagyon elrontott,mert saját gondolataim és érzéseim vannak.-Hirtelen eszembe jut valami.-A robotok éreznek fizikai fájdalmat?-Nem,ne hülyéskedj!Hogyan éreznének...-megcsípem a karját,erre felüvölt:-Ááá! Ezt miért kellett?-Megdörzsöli ott ahol megcsíptem.
De már nem érdekel.
A megkönnyebbüléstől sírva fakadnék.
A nyakába vetem magam.-Hé ezt miért csinálod?-Kérdezi meglepődötten.-Mert K,te ember vagy és nem robot!-Annyira örülök ennek,de magam sem tudom,hogy miért.-Csak örülök,hogy egy barátom nem egy olyan sivár lény,aki más befolyása alatt teng-leng a világban egészen addig a pillanatig amíg valaki fel nem szólal a szólásszabadságukért.
Ez a valaki eljött,az én személyemben.-De várj! Senki sem kéri ezt tőled,Destiny.-K zavartan a szemembe néz.-Az nem érdekel! Az ösztöneim azt súgják lépnem kell! Egész eddigi életemben nem tudtam semmit ennyire biztosan.
Induljunk ehhez a Mr.
Sparryhez.
Már nem félek tőle! Ez az ember nem szeretettel teszi azt amit tesz.
Nem vagyok erősen vallásos,de azt már csak tudom,hogy Isten szabad akaratot és szeretetet adott az embereknek.
Ő egy olyan Úr akinek köt minket rabigába,hogy ránk erőszakolja az akaratát.
Ő csupán annyit kér,hogy fogadjuk el a szeretetét és azt adjuk is tovább.
Na,ez az ami a ti Főnökötökből hiányzik.-K csak döbbenten néz rám-Ki az az Isten?-kérdi gyanúsan.
Ez meglepetésként ér.-Hát nem tudod? -Nem,de jó arc lehet!-Bólint elismerően.
Mosolyognom kell.-Induljunk! Út közben még beszélgethetünk!-Tudod,hogy semmi sem kötelező!-emlékeztet rá még egyszer.-Tudom,de tartozom ennyivel!-Kedvesen rámosolygok és végre elindulunk.
Útközben sokat beszélgetünk.
K Istenről és a világomról kérdez engem.
Csakhamar megkedveli Istent,viszont a világommal meggyűlik a baja.
Szokatlan a számára,mint ahogy nekem is az övé.
Én cserébe a családjáról és a barátairól faggatom.
Elmeséli,hogy a legjobb haverját MI577-nek hívják és van Mr.
Sparrynek egy felesége,akinek Amelia a neve és K olyan szeretettel és átéléssel beszél róla,hogy könnybe lábad a szemem.
Ők,Mr.
Sparry és Amelia a szülei,ebben biztos vagyok.
K megjegyzi,hogy jól esett neki amikor megöleltem,mert még soha senki sem ölelte meg.
De most komolyan,milyen embertelen lett ez a világ pár száz év alatt.
Ha egyszer hazamegyek,vissza 2015-be,tenni fogok valahogy azért,hogy ez ne történhessen meg soha.
Végül,hosszas gyaloglás után egy fehér kupolás épület előtt állunk meg.
K kinyitja előttem az ajtót.
Magabiztosan belépek a hatalmas előcsarnokba,ahol egy vöröses hajú nő fogad.
Elmagyarázza merre kell menni és,hogy Mr.
Sparry már vár minket.
Kicsit körül nézek.
Szép hely,márvány padlóval,a falak fehérek és képek vannak rajta egy férfiről,gondolom a Főnökről.
A terem közepén pedig...te jóságos ég..egy gyönyörű fa áll.
Dús,zöld lombját,hatalmas fehér virágok ékesítik,nem tudom behatárolni milyen fa lehet,csak megbűvölten bámulom.-Gyönyörű!-bukik ki belőlem.-Az...-helyeseli K kurtán.-Az utolsó fa ami életben maradt.
Nagyon vigyáznak rá,amikor itt járok sokat nézegetem.
Olyan...-...békét sugárzó-fejezem be helyette.-Mennünk kell,várnak ránk!-Vágjunk bele!-Elszántnak érzem magamat,ahogy baktatunk végig a díszes folyosókon végül belépünk egy szobába ,de hazudnék ha azt mondanám ez csak egy szoba.
Akkora,mint egy stadion és tele van emberekkel s robotokkal.
Középen pedig 3 férfi és egy nő ül.
Az egyik férfi feláll és egyenesen felénk tart.
Ahogyan egyre közelebb kerül látom,hogy ősz haja van és kissé ráncos arca.
Ő is egy egészen furcsa ruhát visel: nagyon hasonló viselet egy öltönyhöz,viszont sokkal másabb a szabása és a formája is.
Amikor ideér,közvetlen elénk,megáll és végigmér mindkettőnket.
A szemembe néz: kék szemének hideg tekintete megvetéssel fúródik az enyémbe.
Kezet nyújt.-Már alig vártam a találkozást Ms.
Morgan -dünnyögi,becsapósan kedvesen-A nevem Abraham Sparry,de kérlek szólíts Mr.
Sparrynek,vagy ahogy mindenki hív: Főnöknek!-Destiny Morgan.-rázom meg gyorsan a felém nyújtott kezét.
Az magabiztosságom kezd alábbhagyni.-KR728-biccent Sparry K-nak.-Főnök-viszonozza K is.
Látom az el gyötört kifejezést az arcán.
Vajon min mehettek keresztül? Sparry látszólag rendes embernek tűnik,mint egy nagypapa , aki szereti az unokákat de csak látszólag.
Tökéletesen olyan érzés ez,mint amikor első blikkre szimpatikusnak találsz valakit,viszont olyanok akik jól ismerik a személyt, elmondják saját tapasztalataikat,ismereteiket vele kapcsolatban,amik nem feltétlenül támasztják alá a te benyomásod s akkor csalódsz benne.
Most kicsit így érzem magam.
Sparry szélesen elmosolyodik.-Készen álltok a tárgyalásra?-kérdezi viszonylag higgadtan-Igen!-vágjuk rá mindketten-Akkor egyenlőre egyetértünk!-mondja sejtelmesen,majd egy emelvény szerűség felé veszi az irányt.
Amikor odaér megkopogtatja a mikrofont,és kisvártatva beleszól:-Barátaim!Azért hívtuk össze ma a rendkívüli gyűlésünket,hogy döntést hozzunk egy fiatal hölgy sorsáról,aki pontosan 06:32-kor illegálisan behatolt területeinkre.-Hogy micsoda? Hogy ÉN behatoltam a területeikre.
Te hoztál ide!-mennydörgök magamban.
K-ra nézek aki nyugodtan áll mellettem,amikor észreveszi,hogy nézem bátorítóan rám mosolyog.
A pillantásom vissza vándorol Sparryre.-Nos,kérdem én,mi jár az ilyennek,aki engedély nélkül cselekedik,fittyet hányva a törvényeinkre?-néz a közönség felé.-Büntetés!-kiabálja a tömeg.
K hirtelen kiabálni kezd mellettem:-De Főnök,Destiny nem tudja mik a törvényeink!-kel a védelmemre-Hallgass,ki engedte meg,hogy szembeszállj Mr.
Sparryvel?-Mordul fel egy férfi az emelvény mellől.
Szegény K,csak védeni akart engem,de többet nem tehet.
Őt tiltja a törvény,de engem nem! Itt az idő,hogy kiálljak a védtelenekért és saját magamért!Egyenesen a terem közepe felé veszem az irányt és megállok a közepén.
Nagy levegőt veszek,majd a tekintetemet körbe hordozom a jelenlévőkön.
Lélegzet visszafojtva várják a fellépésemet.-Valóban nem tudom mik a törvények errefelé és nem is akarom.
Annyit viszont tudok,hogy mennek itt a dolgok: senkinek nem lehet saját véleménye,sem saját gondolata és miért nem? Azért,mert egy megalomániás férfi azt akarja,hogy mindennek ő legyen az alfája és ómegája.
Miért hagyjátok magatokat befolyásolni.
Miért nincs szólásszabadság.
Miért kell,hogy valaki helyettetek gondolkodjon?-a szemem egy megszeppent asszonyra téved.-Mondja meg nekem,mi az emberi méltóság alapja?-kérem tőle.
Először azt sem tudja mit válaszoljon.
Mindenfelé néz,csak rám nem.
Végül Sparryre néz,aki némán bólint neki.-Az emberek befolyásolható lények,kell nekik egy vezető aki elvezeti őket utukon.-A hangja szomorúan cseng a teremben.
Ezt biztosan nem így gondolja!-Az emberi méltóság alapja az,hogy szerető urunktól,Istentől értelmet és szabad akaratot kapunk.
Lehet,hogy sok ember befolyásolható,de szabad akaratuk van.
Mindenkinek joga van a szabad vélemény alkotáshoz és annak közléséhez!-egy újabb embert szúrok ki,ezúttal egy férfit-Önnek mi a véleménye.
Maga szerint igazságos az amit önökkel művelnek?-Mielőtt válaszolna Sparry megelőzi:-Rendben,ennyi elég!Vigyék innen!Büntetés a jutalma.-utasítja a testőreit.-Várjanak!Még nem hallottam az úr véleményét!-Újra a férfire nézek.-Nem vagyok elégedett vele!-Jelenti ki!A tömegből sokan ellenvetésüket fejezik ki.-Én sem!- szólal meg egy másik hang.
Az a nő az akit az előbb kérdeztem.
Rájuk mosolygok.-Nevetséges!-Horkan fel Sparry- Vigyék el innen őket!-De szerencsére egyre többen szólalnak fel,viszont még mindig sokan ellenünk állnak.
Folytatom a beszédemet.-Ez az ember nem szeret titeket!Tudjátok milyen szeretni és szeretve lenni.
A szeretet a legerősebb erő a világon,ami képes meggyógyítani,még a legbetegebbet is.
A főnökötök csak kihasznál titeket,kihasználja a sebezhetőségeteket!Ha nem hisztek nekem nézzetek K-ra intek K felé,aki büszkén néz rám-Ő nem robot,hanem ember.
Hús-vér ember,de a tulajdon apja Mr.
Sparry elnyomta őt.-Ugyan már! Csak nem hiszitek el neki ezt a sok badarságot?-Menti Sparry a menthetőt,vagyis csak próbálja.-Te szerintem fogd be Abraham!-Utasítja egy haragos nő.-Ennek a kislánynak mindenben igaza van!Mindenben.
Kevin a te fiad,de nem tudtál parancsolni az irányító hajlamaidnak és elszalasztottad a világ a legnagyobb csodáját!Nem szerettél te senkit sem magadon kívül!Jobban érzed így magad? Ártatlanokat bántasz és még te érzed magad megsértve? Elvetted a szabadságukat és a jogaikat s semmit sem tudnak szerencsétlenek a világról,ahol élnek!-Tudom ki ez a nő! Amelia,K édesanyja.
Sírva fakad és a fiához siet,hamar átöleli.
A jelenlévő emberek és robotok pedig Abraham ellen fordulnak.
Azt az ítéletet hozták,hogy el kell szenvednie mindazt amin keresztül mentek.
Én pedig csak állok a terem közepén és sírva fakadnék a boldogságtól.
Győztünk! Sokan,irdatlan sokan odajönnek és köszönetet mondanak azért amit értük tettem.
Én csak annyit válaszolok,hogy amit tettem azt szeretettel tettem,olyanokért akik megérdemlik az igazságot és a szólásszabadságot!-Köszönünk neked mindent amit értünk és a fiamért tettél,Destiny.-Ölel át Amelia-Ugyan,szóra sem érdemes!Bármikor megtenném újra!-Most K jön oda és szorítja meg a felkaromat.-Hé,amit tettél az csodálatos volt!Még egyszer köszönöm!-Hálálkodik.-Most mi lesz apáddal?-kérdezem tőle szomorúan.-Megkapja ami jár neki!A robotokat pedig megpróbáljuk visszaváltoztatni emberré.
Megérdemlik a teljes életet.
Azt hiszem új életet kezdünk itt: fákat ültetünk,munkahelyeket teremtünk,hírlapokat adunk ki amiben bárki bátran közölheti a véleményét és legfőképpen nagyon fogjuk szeretni egymást! Ó és jobban meg szeretném ismerni Istent,nagyon szimpatikus alak.-Kuncognom kell!-Ezek nagyon szép tervek!-Ismerem el a könnyeimmel küszködve.-Azok..itt az idő,hogy hazamenj!Mindjárt nyílik egy újabb kapu,ami visszavisz téged 2015-be.-Most már nem bírom tovább,sírva fakadok és szorosan átölelem.-Soha nem felejtem el,hogy itt jártam!Annyi mindent tanultam ezért én tartozom hálával! A legjobb barátom voltál!-Vigasztalhatatlanul sírok.-Nyugodj meg!Ígérem,hogy fogunk még találkozni...valahogy.
Hirtelen azt sem tudom,hogy hol vagyok!Mibe keveredtem már megint?-Destiny,ébredj! Elkésel az iskolából!-kiabálja egy ismerős hang.
Az édesanyám az! Hamar odarohanok hozzá és átölelem.
Nem tudja,hová tenni a hirtelen szeretet áradatomat.-Veled meg mi történt?-Kicsit eltol magától és gyanúsan méreget.-Tudod,megtanultam,hogy fontos szeretni és,hogy az embernek nagy kincse a szabad akarata s a szólásszabadság megtagadása óriási problémákat is okozhat.
Már tudom,hogy a suli után újságíró leszek,hogy képviselni tudjam mások igazát és véleményét!-Anya csak döbbenten néz rám.
Majd később megmagyarázom neki!Visszavonulok a szobámba és az ágyamon egy borítékot találok.
Kinyitom.„Destiny!Sajnálom,hogy nem tudtunk rendesen elbúcsúzni! Kívánom,hogy a jövőben megtaláld a boldogságod,illetve az ahhoz vezető utat! Viszont sose felejtsd el azt amit tettél értünk és annak az értelmét: azt,hogy az embernek szabad akarata van és,hogy a szólásszabadság igen is fontos!Barátod: Kevin Sparry. „

Új alkotás feltöltése

Jól gondolkodsz dramaturgiában, ügyes, ahogy a végére visszahozod a fantasy világából a szöveget a mába és ott vonod le a tanulságot, ezzel konkrétabb, pontosabb a szöveg.
Jó az ötlet, kicsit azonban vissza lehetne venni a szöveg didaktikus éléből, kevesebb tanító szándék elég. És nem elég a szólásszabadság szót kimondani, át kell élnünk a fontosságát. A helyesírásra ügyelj, és barátkozz a szóközzel!